Már rengeteg kérdést olvastam itt az oldalon, hogy 18-19 éves lányok mennyire szeretnének babát, tervezik. Valóban bele gondolnak ők mennyire komoly felelősség egy baba?
válasza:Egy részük tényleg akar, egy részük pedig megbánja később, évek múlva, hogy nem élt többet. Van aki imádja minden percét.
A gond sztem a párkapcsolattal lesz. Van olyan ismeretségem ahol 17 éves koruk óta együtt van a pár, most 23 évesek. A lány mindenáron akart gyereket, a fiú még nem. Végül is láss csodát a lány hirtelen teherbe esett (ki hitte volna, biztos csak véletlen), a fiú ledobott pár kilót rövid idő alatt de megtartották a gyereket. Lakás volt, mert a fiú szülei gazdagok, kaptak egyet. Autó is van. Szóval van minden feltétel.
Most jön a második gyerek, a fiú már megcsalta a lányt.
Ennek én nem jósolok nagy jövőt. Persze ellesznek még pár évet biztosan, de a fiú előbb-utóbb dobbantani fog. Vagy 2 év múlva vagy 10, de fog.
válasza: válasza:Én olyat ismerek akinél az a példa hogy az anya 15 éves kora óta potyogtat,nem dolgozott soha életében. Ez a lány 17 évesen kiköltözött a pasijához, majd 18 évesen a másikhoz és most a 3. gyereknél tart 23 évesen. Ezt tanította neki mindig az anyja hogy ha sokat szül akkor nem kell dolgoznia soha életében mert mindig ott lesz a kifogás.
Egyébként most megint nagy divat lett fiatalon szülni. 21 vagyok és a távoli ismerőseim körében elég sokan szültek alig 20 alatt.
válasza:Nővérem 19 évesen szült tervezetten, albérletbe, 2 éves kapcsolatba. Ikrek lettek.
Most már 17 évesek a csajok, sosem bánta meg egy percre sem.
3 évesek voltak a lányok, amikor szétmentek exsógorral. Aztán összejött a mostani párjával, összeházasodtak, közös gyerekük is lett, és már saját házban élnek (amit ők vettek hitelre, nem kapták).
Ha az ember a tökéletes pillanatot várja, sosem lesz gyereke. Mert nagyon ritka, ahol már 20-on évesen van saját tehermentes lakás, pár millió a számlán, fix munkahelyek, stabil kapcsolat.
AZ élettől nem kell annyira félni, alakul az magától is, csak felelősségteljesen kell tervezni.
válasza:"AZ élettől nem kell annyira félni, alakul az magától is, csak felelősségteljesen kell tervezni."
Ez gyönyörű.
Van egy két ismerősöm, akik 40 évesen is tininek képzelik magukat és kb. annyi is a felelősség tudatut. Na szerintem ez a gáz és nem az, ha egy 20 éves mer felelősséget vállalni.
A mai hozzáállás az eléthet és a párkapcsolatokhoz vezet oda, hogy 40+ járnak lombikra.
Csak egy példa.
Nekem a Férjem az első kapcsolatom. Amikor terveztük az esküvőt (24 évesek voltunk) nem egy ismerősöm próbált lebeszélni, mert még más pasikkal kéne ismerkedni stb.
Most 30on túl nekem 2 gyerekem van és Férjem. Azok az ismerősök kapcsolatból kapcsolatba ugrálnak és panaszkodnak. Ha a férjemet akkor én is elengedem valószínűleg Ugyanígy élnek mint ők. Most boldognak érzem magam és nem érzem úgy hogy bármi kimaradt volna.
Persze ez függ az emberek habitusától is. Szokták mondani, hogy a kor az csak egy szám. Ez oda-vissza igaz.
válasza:Én 20 évesen szültem.
Akkor már 2 éve férjnél voltam,előtte pedig 3 évet udvarolt a férjem.
2 éves munkaviszonyom volt így gyedet kaptam.
Férjem jól keresett de akkor még albérletben laktunk.
A gyerekemet azon kivül ha vhova ügyet intézni stb nem hagytam mamára.
Magamnak szültem nem anyámnak.
Azóta már vállalkozást indítottunk,megvettük a saját házunkat és most várjuk a 4. Babánkat!
:)
Szóval minden élethelyzetbe lehet felhozni negatív ill. Pozitiv példát is.
válasza:Nagyon szeretem a gyerekeket, ősztől kisgyermeknevelőnek fogok tanulni. Minden vágyam egy baba, de emellett tisztában vagyok vele, hogy nem szülhetek a semmire, mert nem tudnám felnevelni. Szóval mindent megteszek azért, hogy pár év alatt eljussak addig, hogy mindent megteremtsek a számára. Remélem, a hivatás is sokat fog adni, lelkileg főként, így ezzel sem lesz gond. Sokan tényleg nincsenek tisztában azzal, hogy mennyi lemondással, felelősséggel, fáradtsággal és valljuk be, nyűggel jár egy baba a legelején, ezért "nyugodtan" bevállalják, mert majd a nagyszülők segítenek. Ja, persze, csak épp nem nekik kéne nevelni őket, miközben az illetőnek lehet, hogy még végzettsége sincs. Aztán ebből jön a többi probléma, hogy nem foglalkozik a gyerekkel, agresszíven viselkedik vele, ezért alakul ki sok gyerekben annyi rossz érzés.
Ezt én mindenképp szeretném elkerülni. Bármennyire is a szívem irányít, a gyerekvállalásban az ész az úr, hiába hagyják ezt sokan figyelmen kívül.
L/20
2-es.
Kár is volna vitatkozni azzal,amit írsz.Mármint, hogy van aki felnő a feladathoz akár ennyi idősen is.Anyum 17 évesen vállalt engem apu 21 volt és lett még két tesóm és ma is együtt élnek.Viszont hiába volt előttünk egy remek példa én és a nagyobbik öcsém is elváltunk.Mindketten ,,gyerekkori" 15-16 évesen megismert nagy szerelemmel házasodtunk aztán felnőttünk a párjaink mellett és mindketten azt vettük észre egy nap ,hogy semmi mondanivalónk a mellettünk lévőnek és nem egy a cél, az út ...Öcsém bevállalt az első házasságába egy babát és a szakítás után koravén kisgyerek lett belőle, aki előbb nőt fel mint kellett volna.Én nem szültem és nem bántam meg.
Nyilván semmire semmi biztosíték, de fiatalabb korban nagyobb a kockázat, felnőtt nőként az ember jobban tudja már ,hogy mit akar és mit nem.
5-ös
Nem tudom voltál e már elvált.Mindenki aki válik megbán valamit.:)Anélkül nincs válás.Hozzáteszem anyaként elhiszem, hogy nem bánta meg tesód a lányait.Én se bánnám meg a gyerekem soha.De tesód is arra példa ,hogy a fiatalon kötött házasság nem biztos ,hogy tartós és a gyerekek akik csak hétvégén látják az apjukat azért csak ,,vesztenek" valamit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!