Miért hiszik azt a férfiak (és sok nő is), hogy szülést követően egyből szuperanyává kell válnia egy nőnek?

Szerintem valahonnan onnan eredhet, hogy az egész gyerekvállalás témában megy a kinézés, a megszólás, a bio dolgok, az “elég jó vagyok?” Dolgok.

Ezáltal a gyengébb személyiségű nő megy a többi után és fél, hogy ő most biztos valamit rosszul csinál, hiszen a többi milyen tökéletes.

A határozott jellem nem foglalkozik ezzel és a legtöbb ilyen ember megy is. És nem csak közös kirándulásra, hanem színházba is, amíg a mamánál van a gyerek.

Eleinte én is betartottam a “szabályokat”. 3 hétig nincs séta, védőnői tanácsok stb. Utána álltam a sarkamra, hogy hé, ez nem ilyen fekete-fehér!

Szívem ez nem beszűkültség, hanem zombi üzemmód. Mind az anyuka, mind az apuka részéről.

Nyílvánvalóan fogalmad sincs milyem kemény az első néhany hónap egy igény szerint szoptatott újszülöttel. 0 nagyszülői/családi segítséggel.

Azután persze elindul az ember, de addig örül, ha a kimerültségtől életben bír maradni.

Nagymama túlfélti?

Hogy jön egyáltalán a képbe?

Felnőtt emberek gyerekvállalásánál a nagymamának nincs döntő szava a témában.

Szülés után a többség annak is örül, hogy (kráternyi) lyuk van az alfelén, nemhogy kiránduljon, már bocs.

Nem apuka, nagyika "zárt a lakásba", hanem én nem akartam kimozdulni a napi körökön túl.

Az első időszak erről szól.

Belső igényem körülbelül a gyerek 1 éves kora körültől volt menni, kirándulni, eljárni.

És akkor mentünk is.

Figyu, ha nincs gyereked, akkor addig nem is fogod érteni...

1.szülés után egy ideig (kinek mennyi, van akinek 1-2hét, van, akinek több hónap) nem igazán vágyik egy nő a nyüzsgésre

2. Egy gyerek, míg meg nem tanul jàrni (szintén kinél hogy, van, aki már1éves kora előtt jár, van aki csak később) azért elég nagy logisztikát igényel mindenféle kimozdulás, főleg ha a gyerek menne, csak ugye a kúszás, mászás pl.egy kávézóban, múzeumban nem opció (ez igaz a kézben tartásra és babakocsiban tartásra is)

3. A szoptatás szintén igényel némi intim környezetet, nem hiszem, hogy mindenki csöcskidobva szoptat a Hősök terén (de nyilván van, akit ez sem zavar)

4.pelenkázás szintén kardinàlis, ha nem akarsz egy nagykigfosott gyerekkel közlekedni

5.egy újszülött bioritmusa ritkán egyezik a felnőttekével(szóval, ha már megszültük szerencsétlent, akkor vegyük már a fáradtságot, hogy az ő igényeit figyelemben véve nem akkor megyünk nagybevásárolni, mikor a kicsi aludna és nem hurcolásszuk egész délután babakocsiban)

Szóval kb.ennyi. Kinek hogy, van, aki szeret kicsit beszűkülni, nem veszít ezzel semmit sem jó esetben,ha nem tartós az állapot és a babának is megtalálja a helyét az életükben!

Szerintem ez csak rinya...nem vagyok hiperszuper ősanya, de a gyerek az első!

Ha valakinek az a legfontosabb, hogy kiranduljon a csaladdal, meg mindent csinaljon csak ne kelljen a gyerekkel otthon lenni a 4 fal kozott, mert bedepizik, az ne vállaljon gyereket! Ez ilyen egyszerű! Olyan programot kell választani, ami nem terheli meg a néhány hónapos gyereket, a több órás autóút a hordozóban, vagy gyerekülésben az nem ilyen, a kirándulás, a wellnessezős hétvege sem ilyen, de egy jó séta a friss levegőn az mindenkinek szuper!....azokról akik ezt nem tudják kibírni, ugyan az a véleményem mint a dohányzó kismamákról... AKARATGYENGÉK...mindig csak a kifogások.. a NEKEM így rossz úgy rossz...mert Én egy független nő voltam, mert NEKEM ez volt meg az volt!...Mert ÉN bedepizek.... Csak az ÉNÉNÉN....és eközben ott egy csöpség, aki nem rég szakadt ki az ő kis megszokott biztonságos kuckójából, akinek jóformán minden új és ijesztő...Neki nem rossz? Marha jó lehet neki is, ahogy a pocakját feszítik a légbuborékok, amik eddig nem voltak! Vagy a meztelenség érzete...mert ugye ő sosem volt az, a magzatvíz, méhfal mindig körbe vette...Azt is mocskosul élvezheti, ahogy kézről kézre jár, a büdösebbnél büdösebb agyon pacsulizot rokonok között, mert babalátogatóba úgy kell menni...ő neki tovabbra se rossz?? Az ő igénye még se számít! Nem számít, mert őt oda hurcolják, cibálják ahová csak akarják, hisz úgysem tudja mondani, hogy nem akarok menni, mert már a múltkor is utáltam utazni, nem éreztem jól magam a hangzavarban... kényelmetlenül utaztam... nem akarok a nagymamahoz menni, mert hianyozni fogsz!

...persze kibirja...baja nem lesz tole, de neki nem az lenne a legjobb abban az első néhány hónapban, hogy otthon biztonságban ( az ő számára lelkibiztonságban) nyugodtan ismerkedjen először a szűk környezetével??

Egy kicsit az ÉN-t el kéne felejteni, egy kis időre, nem nagy áldozat azért, akiért az életünket adnánk!Ugye?

Drága 8-as válaszoló, ezt gyönyörűen megfogalmaztad! Nagyon igazad van!

Nem "kell" szuperanyává válnia egy nőnek, csak ANYÁVÁ. A legnemesebb értelemben vett anyává, akinek igenis a gyermeke az első, nem azért, mert mártírkodni húúú, de jó és nemes, hanem mert egyetlen kisbaba sem kopogtat magától az ajtón, hogy jönni akar, mi szülők akarjuk őt, ezért kutyakötelességünk felelős szülőkként viselkednünk.

És a felelősségteljes szülői gondolkodás része az, hogy picit leépítem az egómat, ugyanis a gyermekem már mindennek az alfája és omegája.

Volt egy kérdés pár sorral feljebb, hogy az anyuka szülinapozni akar menni a 4 hónapos kizárólag szoptatott babája mellől. Nem az a gond, hogy menni akar, hanem az, hogy megteszi úgy is, hogy a melle a gyermeke egyetlen táplálékforrása, magyarán simán élelem nélkül hagyná a gyermekét még akkor is, ha az apuka maradna a babával, tehát nem idegenre bízná.

Amikor szülővé válunk, vállaljuk azt is, hogy egy ideig kizárólag a gyermekünk igényei után következnek a sajátjaink.

Én már úgy érzem, megtehetm, hogy akkor menjek el barátnőzni, amikor akarok, és amikor persze a férjem tud maradni a gyerekekkel, de az én gyerekeim már 5 évesek. Vagy simán megtehetjük, hogy családostul felkerelükedünk, és csavargunk egyet, szoktuk is, mert az 5 éveseink imádják.

De egy éppen megszületett kisbaba mellett az anya igenis annyira háttérbe szorítja a saját igényeit, hogy a csecsemője igényeit maximálisan azonnal ki tudja elégíteni. Aki nem így gondolja, annak valóban nem való gyermek.