Miért hagyja sírni a feleségem a gyereket éjszaka? Nálatok ki kelt a gyerekhez?

Nálunk mikor ki kel. Hihetetlen de éjfél körül (akkor rendszeresen felkel a baba) a bébiőr közöttünk és a férjem ugyanúgy fekszik horkolva mikor visszamegyek a babától, mint előtte, meg se moccan. Ha meg 3-4 fele is felkel, akkor meg arról én nem tudok.

Első gyerek alvása külön fejezet volt, hajnal 4-kor vissza se aludt, felváltva keltünk hozzá, egyik nap ő, másik nap én. Eleve sokszor ébredt éjszaka, akkor is mikor ki hallotta meg, azt nem lehet egy embernek bírni, így is hullák voltunk.

Egy 1 éves mellett semmi dolga??? Az kemény...

A kérdezőhöz: nekem is volt egy olyan időszakom a nagyobbik fiammal, amikor már annyira ki voltam purcanva, hogy egyszerűen nem tudtam éjjel felkelni hozzá. Beszéld meg ezt a pároddal, kérdezd meg tőle, hogy esetleg a napi munkákból mit tudsz átvállalni, és lehet, hogy akkor nem lesz ennyire fáradt. Azt is elmondhatod neki, hogy számodra megterhelő minden éjjel kelni a picihez, és csináljátok felváltva.

10 hónapja kelek a kicsihez, most lett 1 éves, éjjel még eszik. Nappal max. 2 órát alszik,amiből fél óra altatás. Többi időben KÖZÖS játék, etetés, séta van. Tegnap próbáltam söprögetni míg ébren volt.. katasztrófális volt.

Kérdező,ha a ti gyereketek is ilyen akkor biztos fáradt a párod, de őt kérdezd.

Reggeli 30percem letelt. Megyek babázni 😉

Miért mi a rendes foglalkozásod?

Mert, ha valami irodista lennél, úgy nézne ki a napod, hogy késői kelés, kávé és trécselés a kollegakkal, összedobni pár táblázatot, elintézni 2 telefont meg 3 emailt, nyomtatni, dátum szerint válogatni, jelentést írni, mindezt valaki mással együttműködve, akihez tudsz szólni, megbeszélni vele a problémákat, és egy jó másfél 2 órás ebédszünetet be tudsz iktatni középre, ha már unatkozol, akkor tudsz wcre menni, amikor akarsz.

Ezzel szemben naponta többször otthon megállás nélkül a nő egy masik ember(gyerek) igényeit szolgálja ki, akkor megy pisilni, enni, ha épp tud szusszanni, egész nap ordítást hall, egy egyéves csak akkor elégedett, ha alszik, amit rendbetesz, azt a már aktívan közlekedő gyerek 2 perc alatt tönkrevágja, lehányja összekeni, összekakilja/pisili a ruháit, óránként kell pelust cserélni rajta, naponta többször mosni, hogy ne büdösödjenek a holmik.. a gyerek ilyenkor folyamatosan gagyog, ha nem ordít, egy pillanat csendet nem tapasztal a nő.. amikor meg mégis nyugi van, mert a gyerek elalszik, akkor jöhet a rendes takarítás és főzés.

Egyéves kortól olyan 3ig a legnehezebb a gyerekekkel a tapasztalataim szerint, de gondolom a kamaszkortól majd átértékelem a dolgokat.

Ha csak nem kemény fizikai melós vagy, és nincs semmi társaságod a munkahelyen, akkor nem igaz, hogy nem látod, mennyivel nehezebb volt az egyévessel.

Alig eszik meg valamit(mindent frissen készíteni, turmixolni), mindent összepiszkít, és egész nap visít, mert akarata már van, csak kifejezni nem tudja máshogy..

Egyszerűen piszok nehéz volt, leszívott fizikailag(emelgetni/hordozni percenként), érzelmileg(folyamatos elégedetlenség) szellemileg(semmi tarsaság, egész nap a baba szinten lenni)..

12 óráztam annakidején cipőboltban heti 6 nap, hát visszasírtam azt az időszakot.

Nem tudom, hogy láttad el a gyereked, vagy hány doboz energiaitalt vagy kávét ittál de egyszerűen nem állja meg a helyét az, hogy egy egyévessel könnyebb, mint dolgozni.

Ha nem szerettem volna a gyerekem, akármikor lecseréltem volna a vele valo foglalkozást a legtöbb ember munkájára.

Na, irodista anyuka jelentkezik. Utolsó előtti, te tipikusan az a fajta ember lehetsz, aki a saját munkáját tekinti a legnehezebbnek, és aki nem ugyanazt csinálja, mint te, az léhűtő. A jó későn kelésről annyit, hogy fél 8-ra járok dolgozni, ehhez fél 6-kor kelek. Ha ez a késői kelés, akkor nem szeretném tudni, mit takar a korai :D Az összedobok pár táblázatot, meg dátum szerint válogatok, az úgy néz ki, hogy tegnap például a számfejtőprogram kezelőfelületét láttam már csukott szemmel is. Ha éppen nem abban dolgoztam, akkor a külsős rendszergazdának könyörögtem, hogy csinálja meg, hogy be tudjak lépni, hogy tudjam folytatni a munkám, mert nem fogok végezni. Igaz, nincs kőbe vésve az ebédszünetünk, papíron fél óra, valójában senki nem nézi, de a munkának kész kell lennie. Tegnap kb. 15 percet tudtam rászánni. Pisiléssel együtt. Ja, és aznap akkor álltam fel először az asztalomtól.

Nem részletezem tovább, maradjunk annyiban, hogy nagyon cuki elképzeléseid vannak arról, hogy egy irodában hogy zajlik a munka, de ezek elég távol állnak a valóságtól. És én még "könnyen" beszélek közalkalmazottként, nálunk még akkora hajtás nincs is, de a férjem multinál dolgozik szintén "irodistaként", az még ezerszer durvább, mint amit én csinálok.

Mindezzel együtt én sem gondolom úgy, hogy egy otthon lévő anya nem csinál semmit, én örülök, hogy két év után visszajöttem dolgozni, mert szeretem a munkám, és már hiányzott, és valóban nekem nehéz volt az otthon töltött két év, mert monoton, mert állandó készenlétet igényel, mert mindent minden nap elvégzek, mégsincs semmi látszatja másnapra, és még sorolhatnám. Hordoztam (sőt, még most is hordozom időnként, két éves), szoptattam 15 hónapig, javarészt én főztem neki, meg külön magunknak is, mellette az iskolás naggyal délutánonként tanultam, bevásárolni jártam gyalog, babakocsival, az egész család minden ügyintézése az enyém volt, mert én "értem rá" munkaidőben, stb. Sok szempontból nem volt könnyű, bár nem cserélném el ezt a két évet (meg az előzőt kettőt sem, amikor a naggyal voltam otthon). De azért ne szóljuk már le azt, aki "csak" irodában dolgozik.