Akik hagyták sirni a babát éjszaka, azok elötte tényleg mindent kipróbáltak?

ha költözés óta ébred akkor valami nem oké. nyilván nem azért ébred sokszor mert szivatni akar titeket.

első körben lehet átrendezném a szobát. szoba hőmérsékletével mi a helyzet? fény van?

Az én 20 hónaposom is ébred, tényleg mindent kipróbáltunk.

Most 2 hete "megtanítottam" egyedül elaludni, azaz "baba ágy, mama szék". 2-3 nap alatt elfogadta és mára már az esti rituálénkban van benne. Lefektetem az ágyba, puszi, alvókákat mellérakom és én beülök a székbe és énekelek amíg elalszik.

Sokkal több éjszakát átalszik, kb heti 2-4 éjjelt. Az altatások is egyre könnyebbek.

Még azzal szoktam játszani, hogy akkor jövök ki, mikor még félig ébren van, de már túl fáradt ahhoz, hogy visszahívjon. Így még jobban szokja az egyedül elalvást.

Az éjszakai ébredéseknél többnyire elég csak megnyugtatni, de volt már világvége is mikor mellé kellett feküdnöm.

Szóval csak azért írtam ezt, mert a sírni hagyás és a kelés között azért van még bőven átmenet, amivel lehet kísérletezni.

Nekem is mindenki mondja, hogy hagyjam sírni. De ezt így nem lehet kijelenteni. Hagyom én sírni, csak nem hagyom magára SOHA. Persze hisztizik néha, hogy feküdjek mellé, fogja a hajam stb, de ezeknek nem engedek (persze csak ha látom, hogy csak hisztiről van szó és nincs semmi baja). De ez hisztis sírás, ezt ő is tudja, elmagyarázom neki mindig, gyakran nem is jönnek a könnyei csak jajjgat kicsit. Viszont a segítségkérős, kétségbeesett, félős sírás az teljesen más, na ott soha nem tudnám magára hagyni.

Nekem már nagyobb a lányom, de 1 éves kora körül volt egy olyan hetünk, amikor konkrétan inni sem bírtam, mert már rajtam lógott. Ahogy megmozdultam, csak sírt és sírt. Üvöltött, amíg vörös nem lett a feje, stb.

Első körben rohantam vele az akkori gy.orvosunkhoz, aki az asztala mögül, ülve "megvizsgálta", majd közölte, hogy "Nincs semmi baja a gyereknek".

Ezután rohantam vele az akkori védőnőmhöz, aki közölte, hogy valószínűleg szeparációs szorongása lehet, de azért vigyem el az orvoshoz (előtte fél nappal voltunk ugye nála). Közöltem a védőnővel, hogy az orvos szerint szemmel vizsgálva semmi baja nincs. Felhúzta ugyan a szemöldökét, de nem reagált erre semmit. Javasolta, hogy várjak pár napot és ha akkor is ugyan ezt csinálja, vigyem vissza vagy vigyem a kórházba.

Nos, nekünk (leginkább nekem) se éjjelem, se nappalom nem volt.

Napközben bármit csináltam, már üvöltve, leggyorsabb tempóban mászott utánam. Éjszaka pedig semmit nem aludt. Azon a héten kb. összetéve 30 percet ha aludt. Igaz, napközben abszolút nem volt hajlandó. Nem is értem, hogy bírta a fent létet egyébként.

Lényeg, hogy 5. nap elvittük éjszaka 11 fele az ügyeletre (kórházba), mert már nem igazán értettük, hogy mi a baja?!

Ott közölte a dr.nő, hogy hagyjam sírni picit, mert van, amikor ez a megoldás, semmi más.

Nehezen, de másnap délután hagytam sírni, kb. 1 órát, nem többet. Elaludt a végére (gondolom kimerült, elfáradt), majd mikor felébredt, mintha elvágták volna a problémát. Semmi baja nem volt, bárhova tudtam menni, nem sírt, üvöltött, stb..

Mára már 8,5 éves. A kapcsolatunk ugyan olyan szoros, mint mikor még a pocakomban volt és mióta megszületett. Ő egyébként erre nem is emlékszik (hogy is emlékezhetne ?!).

szerintem van egy pont, ahol meg kell húzni a határt: mi a károsabb a babára nézve? ha gyermekkora alatt egyszer sírni kell hagyni 1-1,5 óráig, vagy ha 2 éves koráig naponta 5-6 órát alszik.

én a sírni hagyás mellett döntöttem, csak egyszer kellett megtennem, azóta 5-10 percen belül elalszik magától, karattyolva. előtte mindent kipróbáltunk, adrenalin ide vagy oda, a végén már a kimerültségtől sírt ő is, én is, nem volt veszteni valónk.

A sírni hagyást jellemzően azok ellenzik, akiknek az 5 féle altatási módszer közül egy biztosan működik, tehát nem tudják mit jelent az, amikor reggeltől estig arról szól a nap, hogy próbálod orrvérzésig, végkimerülésig, gerinc sérvig altatni a babád, amit aztán ő 5 perc szunyálással, és újabb 8 óra kimerült ébrenléttel díjaz

szóval én arra szavazok, hagyd sírni kivételesen, feltéve ha tényleg mindent kipróbáltál. engem is hagytak 3. gyerekként, mégis mindig is nagyon jó kapcsolatom volt anyummal. szerintem ezzel kevesebb kárt teszel, mint ha nem alszik..

(itt megjegyezném, hogy én ugyan sikerrel alkalmaztam az alvás tréninget, de az én babám akkor még csak 4 hónapos volt, sok módszernél kiemelik, hogy fél éves korig lehet vele megtanítani a babát aludni) tehát olyat keress ami ennyi idős babákra hatékony