Miért akkora gond az egyeseknek, ha egy kismama táppénzre megy, mert félti a babáját?

Kit érdekel, ki mit gondol?

Én csak azért húztam a 6. hónapig, hogy jó pénzt kapjak. A doki hamarabb is kiírt volna.

A munkáltatómnak persze nem tetszett, mert hogy nem ezt ígértem.

Megjegyzem nem ígértem semmit, terhesen vettek fel pont jól jött a munka, pályázati pénzből kaptam a bért.

Kit érdekelt a rosszallásuk? Vagy 20 főt vettek fel így 1 évre. Utána a csókosokon kívül mindenki repült.

Ja, munkanélkülin mindenki szarul járt, mert 1 nap híján nem volt meg az 1 ev munkaviszony. Ugyanis az első munkanapra tették az üzemorvosi vizsgálatot.

Menjenek a francba ezt gondoltam 0 lelkiismeret furdalás nélkül.

Ja, előadták, higy volt olyan kolleganő aki pénteken még dolgozott, hétfőn meg beszólt, hogy megszült.

Na, mondom aki ekkora Sztahanov az szüljön a munkahelyen én nem vagyok hülye.😂

Nekem nem gond. Neki lesz majd szívás, amikor meglátja milyen keveset kap a fizujához képest.

Engem is ki akart írni a doki már az elején, pedig mondtam, hogy semmi bajom. Szerintem már az orvosok kb alapnak veszik, hogy ha valaki terhes, menjen táppénzre.

Irodai munkát végeztem, rugalmas időben, veszélyeztetett sem voltam. Hányni se hánytam. Ellenben a vérnyomásom a 90-et súrolta alulról, így igen $zarul voltam + 6.hónapnál volt egy sérülésem (mai napig iszom a levét) , onnantól igenis táppénzre mentem, mert így láttam jónak. Az igazgatóasszony sem kifogásolta (nem tőlük kaptam a fizetésem, munkám meg alig-alig volt így is.)

Augusztusban jár le a GYED, ami egy ideje passzív, visszamenni nem lenne hova, de kb addigra vagyok kiírva a tesóval, tehát nem is tudnék.

De egyet értek a kérdezővel, mindenki maga hadd döntse el, mikor és megy tp-re, senkinek semmi köze hozzá.

Február közepén szültem. Úgy terveztem januártól otthon maradok. Novemberben a kolléganőmtől elkaptam valami nyavalyát és még a szülőszobán is köhögtem. 😒

Természetesen novemberben és decemberben alig voltam bent a munkahelyen, mert nem tudtam kikúrálni magam. Gyógyszert nem szedhettem. Szóval Megértem a kasszást, ha nem akar dolgozni, mert ott aztán könnyű bármit elkapni.

Jó kérdés de nekem mindegy kinek miért nem tetszik. Hülye lettem volna ugyanazért a pénzért dolgozni másik munkakörben, mint amiért itthon ültem. Folyamatos műszakban dolgoztam fizikai munkát, lett volna könnyített munkakör, másik kérdésben is kifejtettem, az alapom kevesebb lett volna és minden pótléktól elestem volna. Ugye ez azt jelenti, hogy a csed, gyed is kevesebb lett volna. Miért is szivattam volna meg magam és dolgoztam volna kevesebb pénzért?? (Sőt, igaz alapból kis korkülönbséget szerettünk volna de anyagilag is így volt jó, mert ha visszamegyek dolgozni se lesz műszakpótlék meg lehet akkor is visszafokoznak, csak nem mindegy mennyi a gyed arra a 2-2 évre...)

Úgyhogy ennyi a véleményem, meg amúgy nekem mindegy ki miért nem dolgozik, tisztában vagyok vele, szempont hogy legalább arra a jópár hónapra lehet jobban pihenni, és aki tudja nélkülözni azt a különbséget ami a fizetés-táppénz között van, éljen is vele, ha szeretne. Én sose untam magam halálra itthon, lehet van aki igen, lehet van aki jobban érzi magát ha dolgozik, nekem az is mindegy.

Meg amúgy nem tudom, irigység, vagy csak jobbra tartják magukat akik dolgoznak fogalmam sincs, de pár kérdés hozzászólásaiból ez nagyon érződik. Én nem most kezdtem gyakorizni, hanem vagy 4-5 éve. (Igen a terhestáppénz ideje alatt.....)

engem azért zavar, mert ebből élek, be kell tartanom és tartatnom a törvényt.

Ha a baba vagy a kismama egészségével gond van, igen, tessék keresőképtelen állományba venni, lehet menni táppénzre.

De ha nem megfelelőek a munkakörülmények, az egyébként egészséges terhesség esetén nem keresőképtelen a kismama, mert nem felel meg a feltételeknek, tehát tp sem jár.

Nem véletlenül szabályozza az Mt, hogy ilyen esetben a munkáltató fizet, ne az állam zsebére menjen (és a tiédre meg az enyémre), hogy ő nem tud egészséges körülményeket biztosítani.

Tessék megtanulni, különbség van aközött, hogy a kismama állapota nem engedi a munkavégzést, vagy a munkakörülmények.

Szerencsére egyre több az ellenőrzés, lassan megtanulják a nőgyógyászok és háziorvosok, hogy ilyen esetben fogleü-höz küldik a kismamát.

LEhet köpködni.

Nekem aztán mindegy hogy ki mikor megy táppénzre!az Ő dolga,ő kap kevesebb pénzt!

Én az utolsó 1,5 hónapot voltam Itthon,már nagyon fárasztó volt a munka(minimum 9 órákat dolgoztam) állómunka és emelgetos volt.szerettem csinalni előtte pár évet azt csináltam tehát nem volt teher csak a végén.

De mondjuk akinek semmi baja és nem kemény a munkája azt nem értem miert megy el de mindegy!

Ahogy a kismamák joggal elvárják a munkáltatótól, hogy tolerálja az állapotukat és segítse őket a terhességük alatt, (legyen velük fair), úgy azért valljuk be a kismamának is illene segítőkészen állni a munkavállalója felé. Nem kell érzelmi alapon dönteni, meg feláldoznia az embernek magát, de egy munkakapcsolatban is fontos, hogy az ember elhivatottan, fair módon áll e a dolgokhoz.

Nyilván aki egészségügyi gond, veszélyes munkahely miatt nem teheti menjen táppénzre...egyértelmű. Nem erről van szó.

Viszont nagyon sok kismama azt csinálja, hogy ahogy már biztos a terhesség (pl van szívhang) gyorsan bejelentik a terhességet és azonnal táppénzre mennek (ha indokolja a munkahely ha nem) mert "kényelmesebb" "stresszes a munkahely" (amúgy melyik munkahelyen nem fordul elő stressz)

A munkáltató meg egyszer csak ott áll, hogy váratlanul egyik napról a másikra kiesett egy esetleg betanított munkaerő. (most az anyagi részt ne is vegyük figyelembe, mert ezzel kell számolnia annak aki termékeny nőt alkalmaz) Vagy tudja azonnal pótolni a kiesőt vagy nem, a betanítás sem megy egy pillanat alatt, esetleg kollégáknak kell pluszmunkát adni..stb...és azért valljuk be azért lehet tudni, hogy mennyire volt "indokolt" a váratlan lelépés.

Nyilván vannak nem fair főnökök is, de alapvetően mindkét fél tehet azért, hogy normális legyen a munkakapcsolat. És ha a kismama "indokolatlanul" lelép, ne csodálkozzon ha nem olyan szívesen "várják" vissza.

Én speciel 3 év fél hónapos terhes vagyok és még dolgozom. (pedig mivel PCO-s és inzulinrezisztens vagyok bármikor kiirthatatlan magam még orvosi okom is lenne) Nyilván megbeszéltük a felettesemmel, hogy miben tud "könnyítést adni", és egyértelmű, hogyha bármi orvosi gond lenne azonnal mennék. De tudnak róla, már most elkezdhetnek a helyemre keresni valakit, gondolkodni a pótláson stb. Nagyjából mindketten tudjuk meddig fogok maradni, viszont azzal, hogy én fair voltam velük bizonyítottam, hogy nekem ez a hely fontos és hajlandó vagyok én is alkalmazkodni. És szerintem ez az ő szemükben sem mind1. :)