Miért féltékeny a 2 éves kislányom az 6 hónapos kis tesójára? Mit tegyek h ne legyen az?

Pont azt kell éreztetni a nagyobb gyerekkel, hogy semmi nem változott azzal, hogy tesója született. Pont annak kell az ellenkezőjét csinálni, amit a 3-as csinált.

Pont arra kell nagy hangsúlyt fektetni, hogy a nagyobb gyerek körüli rutin megmaradjon, abba kell beleilleszteni a kicsiét. Amikor csak teheted, a kicsit picit félretenni, hogy a nagyobbal lehess. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de a nagyobb gyereken múlik a kettejük között kialakuló jó testvéri viszony, a nagyobb gyerek lelkiállapota pedig a szülők hozzáállásán múlik. Ha az anya azt hangoztatja, hogy a kisebb gyerek még pici, neki van nagyobb szüksége az anyjára, mindent meg kell osztani a kistesóval, ezzel az anya óriási károkat okozhat. Vagy még féltékenyebb lesz a nagyobb, vagy behódol a sok bünti, fenyítés hatására, mint a 3-as kommentelő szegény nagyobb gyereke. Úristen, 3-as, te komolyan gondoltad, amit írtál?

Nálunk is pici korkülönbség van a két gyerkőcöm között (kevesebb, mint két év). Én utánaolvastam anno, és nem ért váratlanul, hogy nem a kicsi születésekor jelentkezik az esetek többségében a féltékenység, de nem is az első pár hónapban. Hanem a kistesó olyan 6-8 hónapos korában, amikor elkezd kúszni-mászni, és szó szerint belemászik a nagyobb gyerek életterébe. Addig amíg csak fekszik, édes pici baba, nem jelent veszélyt a nagyobb gyerek magánszférájára. És ez a fontos: a nagyobb gyerek abszolút veszélynek, fenyegetésnek éli meg, amikor a kistesó elkezdi felfedezni a környezetét. Addig minden a nagyobbé volt, most pedig a kicsi mindent meg akar kaparintani. A nagy jogosan félti a saját dolgait. És ha a nem túl tájékozott anyuka ráerőltetni, hogy igenis adja oda a játékát a kicsinek, azzal erősíti benne ezt a veszélyérzetet. Meg kell hagyni a nagyobbnak azt az érzését, hogy ő uralhatja a kis dolgait. Ami az övé, nem kell megosztania a kicsivel. A játszón is butaság erőltetni, hogy adja kölcsön a labdáját, amikor az az övé. Én sem szívesen adnám kölcsön a kocsimat az utcán egy vadidegennek csak azért, mert tetszik neki, és meg akarja nézni.

A gyerekekre miért erőltetünk rá olyan szabályokat, amelyeket mi a szülők sem tartunk be? Nem életszerű mindenen osztozni a másikkal...és hosszú távon lelkileg nem is egészséges. A legtöbb gyerek idővel kilép ebből az egóharcból, és magától fogja megosztani a dolgait azokkal, akiket kiválaszt, akik a barátai lesznek.

Na, ezt csak a 3-as butaságára írtam.

Szval a kislányom 7-8 hónaposan kezdett el mozgolódni, kúszni-mászni, akkor a kisfiam méregzsák lett (akkor volt kb. 2,5 éves). Előtte imádta, babusgatta a hugiját, onnantól kezdve viszont ott gyepálta, ahol érte.

Az elején én sem tudtam mit csináljak, hiába számítottam rá. Rosszul esett, hogy bántja a hugát, dühös voltam Rá. Aztán rájöttem, hogy a kisfiam szenved: utálja, hogy ennyire megváltozott a kis élete, felborult körülötte minden, közben pedig érezte, hogy rosszat csinál, amikor bántja a tesóját.

Én hallgattam a megérzéseimre: fenyítés, bünti helyett megöleltem, magamhoz húztam a kisfiam, akárhányszor bántotta a kislányomat, és ölelgetve elmondtam Neki, hogy megértem Őt, átérzem, hogy mit érez, de ez akkor sem a helyes reakció. És mindig átbeszéltem Vele, hogy mi lett volna a helyes.

Ez kemény 2-3 hónapunkba belekerült, de nagyon megérte. Lehiggadt a kisfiam, és elkezdte felfedezni magának a tesóját, aki addigra járó, gügyögő közel egyéves nagylány lett, akivel már apró játékokat lehetett játszani, a játszón bele lehetett ültetni a homokozóba, lehetett Vele hintázni, és sorolhatnám

Most a fiam 5 éves, a lányom már 3 múlt, és fantasztikus testvérek. Együtt alszanak, annyira nem tudnak meglenni egymás nélkül. És a mai napig néha verekszenek, mint minden testvérpár.

Szval érdemes nagyon odafigyelni a nagyobb gyerekre. De nem úgy, ahogy a 3-as teszi, hogy "nagyon odafigyeltem mindkét gyerekre", hanem megvizsgálni, hogyan érez a nagyobb, miben szenved hiányt, és kifejezetten az igényeire reagálni.

Ki mondta hogy o kapta a jatekokat?

Igen van amit o kap pl szulinapjara es ezt ki is emeljuk pl a biciklije es nem is kell megosztania. Viszont amit nem oszt meg azzal menjen be a szobajaba es ott jatszon!!! Igen van olyan hpgy magantulajdon. Mint ahogy privat szfera is. Sajat szobaja ahol azokkal a jatekokkal jatszik amit nem szeretnr epp megosztani. Ezt irtam ha elolvastatok pontosan.

Es ezentulmenoen mi minden jatekot orokoltunk az unokatesoktol es nalunk mimdem jatek a fentieken tul emiatt kozos! Nem pedig azert mert szultem egy tesot ahogy fogalmaztok korulmenyek ismeretr nelkul szokas szerint...amiket ugy orokoltunk azoket igen is meg kell osztania naljnk pl karacsonykor sincs enyem vagy tied minden ami a fa alatt van az kozos. Lehet szamotokra ez fura...de az en gyerekeim megsem veszekednek a jatekokon...es mit irtam nem olvastam szakkonyvet mert nem volt ra szuksegem pusztan a kerdezonek javasoltam h keressen temaba vago irasokat amik segitenek kezelni a helyzetet

megpróbálod elolvasni amit írtam? vagy nem megy?

ha azokat a játékokat, amik KÖZÖSek, nem tudja megosztani, akkor azokat elteszem. Írom mégegyszer. Amik KÖZÖSEK, felszólítom, legyen szíves megosztani a testvérével. Ha erre nem képes (főleg ha előbb a kicsi nyúlt érte) akkor valóban az a büntetés hogy elteszem.

Tehát akkor a Te kedvedért még egyszer utolsó: ami az ÖVÉ (pl kifestő amit akkor kapott csak is Ő míg a pici vel kórházba voltam) azt nem veszem el, akkor sem ha nem osztja meg, megkérem mutassa meg a kicsinek, ha nem hajlandó, az nem baj, de akkor be kell mennie a szobájába és ott játszani vele, hogy a kicsi ne üvöltsön miatta. Ott bátran játszhat, az az ő felségterülete, ott csak az Ő játékai vannak, nem sok, de van egy pár, mert nekem az az elvem, hogy csak azért mert ő az első szülött, nem minden az övé amit örököltünk..de talán szerinted ezt is rosszul gondolom

ja és igen, én nem értek azzal egyet hogy csontig nyalom mindkét gyerekem fenekét, és ha undok, irigy épp, akkor is megsimogatom a buksiját hogy ügyes vagy drágám...

tudom, ma már nem divat a büntetés. Épp tegnap hagytuk abba a játékot egy kisfiúnál, akit hasonlóan megölelgetnek ha épp irigy. Átmentünk, szépen megmutatatta a játékait majd közölte üvöltve hogy semmihez nem nyúlhatunk mert elrontjuk. Nos, én kőszívű vagyok tudom, de megfogtam a lányom kezét - az ő egyetértésével - és eljöttünk. Majd ha a kisfiú megtanulja hogy a játékokat akkor is meg lehet OSZTANI ha a miénk - és nem jelenti ez azt hogy odaadja vagy elvisszük - akkor megyünk hozzá játszani.