Mit lehet tenni ha látod hogy egy másik gyerek bántja a gyerekedet?

Nyugi, majd a fiad elkezdni magát megvédeni, ahogy nő és egyre többet lesz gyerektársaságban. Eleinte én is aggódtam a fiam miatt és habár van hova fejlődnie, a 19 hónapos önmagához képest sokat fejlődött. Ő most 2,5 éves, a bölcsi jót tett neki.

Amúgy te jól reagáltál, nyugodtan rászólhatsz erélyesen a gyerekre és akár le is foghatod a kezét, ha mondjuk ütne, főleg ha a szüleire sem hallgat.

Nálunk is volt, hogy a fiam "betámadta" egy vele egyidős gyerek, és valamiért begubózott, a másik meg, habár nem bántásból, csak ismerkedni akart a fiammal, viszont durván. Az arcát fogdosta, a szemét akarta nyomni, és én lefogtam a kis kezét és mondtam, hogy nem szabad, fáj neki. Persze azért kedves, de határozott hangnemben, mert tudtam, hogy nem bántásból csinálja, ettől függetlenül falra hányt borsó volt, mivel a kora miatt nem értette.

Viszont ha ilyen kis rosszindulatú görcs támadná be, vagy elejét veszem és még a falra felkenés előtt erélyesen, határozottan rászólók és elzavarom (plusz marha csúnyán tudok nézni). Ha elkéstem és a fiamat felkente, akkor nem erélyes leszek, hanem leüvöltöm a fejét.

Utolsó, azért nehogy már mi legyünk okosabban és próbáljuk megnevelni abban a 2 percben más gyerekét, csak mert a szülője nem tud rá hatással lenni napi 0-24-ben.

Itt senki nem azt mondta (talán csak egy hozzászóló), hogy agyonverné a gyereket, de ha megvédem a gyerekem, akkor ő ne azt lássa már, hogy anyuka sírva könyörög az agresszornak, mert

1. az agresszor tesz rá magasról és ha lehet, tovább folytatja, sőt még inkább, mert tudja, hogy egy sírós gyenge felnőttel áll szemben,

2. a saját gyerek azt látja, hogy anyuka képtelen határozottan megvédeni és nem fog benne bízni, hogy a kövi helyzetben számíthat rá, sőt ezt a fajta meghunyászkodó problémakezelést tanulja el a saját gyerek. Ez tapasztalat.

Utolsó, eddig mindenki azt írta, hogy határozottan rászól a gyerekre, ahogy a kérdező is tette, erre te jössz, és mindenkit leoltasz, hogy erőszakkal oldja meg a problémát, és ezt eltanulják a gyerekek.

„Az így megvan nektek, bölcs öregeknek, hogy ha azt látja az erőszakos (meg más is), hogy az erősebb megoldja erőszakkal a problémáját, azzal csak az ő idiótaságát erősítitek?”

A kövi hozzászólásodban meg azt írod, hogy hát határozottan kell rászólni a gyerekre.

Könyörgöm, először is találd már ki, hogy neked mégis mi az erőszakos és mi nem, aztán meg tanulj kifejtően fogalmazni, mert az első hozzászólásodból az derül ki, hogy mindenki erőszakos, ha határozottan rászól a gyerekre, a másik hozzászólásodban meg pont azt emeled ki, hogy határozottnak kell lenni, mert az a tuti.

Tehát, ha az első hozzászólásodból indulok ki, hogy a határozottság erőszakosnak minősül, amit eltanul a gyerek, akkor más megoldás nincs, mint a könyörgősen, rimánkodva elgügyögni neki, hogy „jaj Döncike, ezt nem szabad, hát látod, hogy Józsikának fáj, többet légy szíves ne csinálj ilyet, jó?”. Mert vagy határozott vagy, vagy nem. Más lehetőség nincs.

Na én erre írtam a sírva könyörgőst, mert ehhez a fajta megnyilvánuláshoz általában anyukák vékony, visszafogott, „bocs hogy élek” hangon szólalnak, ami kb. annyit ér, hogy az agresszor pont telibeszrja.