Kiabáltatok már ugy rendesen 2 év körüli gyereketekre ha nem akart délben aludni vagy annyire hisztizett hogy nem hagyta abba?

Sajnos sokszor.. :( 20hónapos.

sajnos èn is majdnem napi szinte ordibàlok ha nem akar aludni. mert nagyon àlmos de csak urgàl az àgyban, tèpi a hajam... ilyenkor egyszerüen kiborulok ès üvöltök. nagyon szègyelem magam es bocsànatot is kèrek töle..de màsnap ùjra kijön belölem..

Mikor már fél órája szaladgálok utána, hogy kicseréljem a pelenkáját és szépen kértem 20szor, de már csak azért is rugdos meg harap persze, hogy kiakad az ember. Főleg mikor már előtte is rossz fát tett a tűzre. Engem rendesen kinevetett sokáig, ha határozottan szóltam vagy hangosabban. Muszáj valahogy fegyelmezni, hogy valamitől tartson. Sokszor az ő érdekében: ne nyúljon a konektorba, ne feküdjön a sárba, ne borítsa magára a szekrényt. És tényleg nálunk a legtöbb probléma a pelenks meg a ruha. Felkel, rögtön menne ki. Egy szál pelenkában elszalad mikor öltöztetem, kabátot a nyakába teszi és veri az ajtót meg torka szakadtából ordít, na olyankor dupla kávét kell innom.

Vissza vonni, bocsánatot kérni nem szabad ilyen esetben, mert ezzel azt tudatosítod hogy jól teszi és a te hibád a dolog.

3-as : én dettò!

Nemalvás miatt nem, de néha, mikor úgy viselkedik, mint akinek elgurult a gyógyszere, akkor előfordul. Pont valamelyik nap úgy hisztizett egy cipővásárlás miatt (2,5 éves, kőkemény dackorszakos), hogy majdnem elhányta magát, akkor muszáj volt erélyesebben szolnom hozza. Persze akadt mar bőven olyan szitu is, amikor nem kellett volna ráripakodnom, pl valamire nagyon koncentraltam es kertem, hogy várjon egy pillanatot, de nem volt ra képes nyilván, nekem meg elborult az agyam es rámordultam. Én ilyenkor igenis bocsánatot kerek, nem úgy, hogy jaj ne haragudj, hanem elmagyarázom, hogy szépen kertem, hogy várjon fel percet, es ezt bírja mar ki. Es hozza teszem, hogy nem kellett volna kiabálnom, de nagyon faradt vagyok. Az en nezetem szerint nem baj, ha tud róla, hogy a szülő is hibázhat, hogy a gyereknek is lehet igaza. Ő is tudja, h nem érdemelte meg a kiabálást, én pedig nem fogom azt éreztetni, hogy én vagyok a diktátor, aki bármit megtehet - adott esetben ok nelkul uvoltozik es ezt be sem latja. Mellesleg a kicsik másolnak, tehát ugy fog viselkedni, ahogy látja a felnőttektől. Ha azt latja, mindenen dühöngök és utana nem látom be, hogy ezt nem kelllett volna, akkor nem várható el tőle, hogy ő ne csapkodjon meg veszekedjen. Persze mindenki úgy csinálja, ahogy jónak latja :) ez csak az en véleményem

Igen,sajnos sokszor. Ő most két éves és sokszor kiborít. Képes lefeküdni a hideg kőre hogy ott tegyem tisztába,de visit mert hideg a törlőkendő a fenekének. Tegnap kiszaladt a teraszra egy szál pelenkában. Reggel pedig nem akarja levenni a pizsamáját,és olyan toporzékolást csinál hogy majd megfullad a sok takonytól. Nem kell tej,teát kér, de ha megkapja már uszik is a konyha mert kiboritja hogy az se kell. Kitépi a bedugott konnektort a falból,ha épp eléri. Igen orditok,de nagyon szégyellem magam utána.

Volt már nálam is, de szerencsére ritkán. Amikor dög fáradt, de mindent kitalál, hogy ne kelljen aludni, és már egy órája kínlódunk, akkor van, hogy a 120. kérek inninél már kiakadok. Sajnos nem opció, hogy akkor nem alszik, mert végighisztizi a napot utána, mert fáradt. Hálistennek ez nem gyakori, általában negyed óra max. az altatás, úgyhogy tényleg baromi ritkán kiabálok. A mindennapokban se jellemző, más helyzetekben türelmes is vagyok, meg szerintem korához képest egészen jó kislány, jól kezelhető (2,5 éves). Persze azért próbálkozik, de egész jól bírom idegekkel, és ő sem vészes, a megbeszélés hatékony nála.