Egy rendesen felnevelt, normális, jótanuló gyerekből mitől lehet később ilyen huszonéves?

Attól, hogy amit leírtál, csak a látszat volt. A szülei - ahogy az okj-t - mindent ráeröltettek, nem volt egy önálló gondolata, aztán mikor már a szülők elég nagynak tartották ehhez, "valamiért" akkor sem lett. Miért is? Mert nem tanították meg neki.

És igen, a lelki bántalmazás is hozzájárult. Mert az volt a valóság, a többi meg a kirakat.

Nem voltam jó tanuló. Középiskolában engem is szekáltak (otthon sem volt minden rendben, alkoholista szülők, csóróság,meg amit senki nem tud..) .

Lelkileg a béka feneke alatt vagyok, úgy érzem, hogy senki sem fogad el.

Fogalmam sincs, hogy tudtam olyan fantasztikus férfit "keríteni" ,akivel élek, lövésem sincs, hogy mit szeret bennem, mi fogta meg.... de 11 éve együtt vagyunk. Kellemetlenül érzem magam társaságban, de szorongok, ha a gyerkőcök valamelyik tanára szólít is meg. Mondjuk sikerült annyira leküzdenem, hogy mosolygok, mindegy kivel találkozom, de minden egyes mozdulatom azt mutatja, hogy mennék onnan. Úgy érzem, hogy égetem magam. Az ominózus fiatallal ellentétben én igyekszem küzdeni ellene. Nincs öngyilk. gondolatom, van kiért/kikért élnem.

Mintha engem írtál volna le.

Leszámítva hogy az egyetemen ért ez a mélypont.

Az okait nem tudom pontosan de sokat agyalok rajta. Véleményem szerint kapunyitási pánik, sérült lélek, eleve visszahúzódóbb természet eredménye. De ennél jóval bonyolultabb csak addig nem sikerült leásnom.

- Fogalma sincs mit akar magával kezdeni és tenni se nagyon bír érte semmit.

* Hallottam már sok ilyen szülőt, de arra gondoltatok, hogy nem a gyerekkel van a probléma? Mert pl én is megmondtam 96-ban, hogy bioinformatikus akarok lenni, akkor bontogatta szárnyát a képzés, mondtam, hogy elmélyülni akarok matematikában meg biológiában egy évet, mert nem érzem úgy, hogy a középiskolában ahol végeztem a kellő alapokat megkaptam, és a képzés is csak jövőre indul azt mondják -> fiam mész a jogi egyetemre, egyébként sincs értelme annak, ennek biztos van. - na szóval van ilyen szülő is...