Kinek mi a véleménye? Elszegényedett sokgyermekes család története.

Ez bunkóság. Nem az a baj, hogy használt volt, hanem, hogy elhasznált.

Egy puzzle nem ér semmit, ha hiányos. Vagy a társasjáték sem, ha nincs meg minden darabja. A plüss meg szakadt.

Ez tényleg olyan, hogy a szemét helyett lepasszolta nekik.

Ha már jómódú és segíteni akart, akkor vehetett volna újat is.

Ez nem segítség. Szerintem tök megalázó.

Aki adományokat gyűjt, annak át kell válogatnia, mielőtt azt kiadná a kezéből...

Én civilként szerveztem jótékonysági napot, és bizony kaptunk olyan játékokat, amik konkrétan használhatatlanok voltak. De átválogattuk, és csak az került ki a kezünk közül, ami megfelelően használható volt, még a koszos plüssöket sem adtuk tovább (bizony, ilyet is ajánlott fel valaki).

Szóval bárki adományoz, az olyat adjon, amit ő is szívesen kapna! A többi színtiszta lustaság, és bunkóság!

(Karácsonykor szoktam "örökbe fogadni" egy szegény gyereket egy ajándék erejéig. Én sem vagyok gazdag, de azt hiszem, ennyi belefér a kasszánkba, és tudom, milyen szegény gyereknek lenni. Ilyenkor mindig üzletben vásárolok, és új játékot ajándékozok. Aki ezt nem teheti, az ne jótékonykodjon, mert bizony visszafelé sül el, mint itt is. Jobb lett volna, ha fel sem emeli a kis popóját...)

Ez rettentően gáz, és ebből is kitűnik, hogy sajnos a segítségnyújtásnak, adakozásnak nem igazán van még nálunk kultúrája. Sokan azt hiszik, bármit, ami nekik már nem kell, de anno pénzért vették, azt oda lehet adni adományba, "azoknak jó lesz" felkiáltással, akkor is, ha már semmire nem jó.

Itt van egy érdekes cikksorozat az adományozásról, adakozásról, ez a linkelt cikk ugyan ruháról szól, de ugyanez a logikája annak is, ha valaki játékot adományoz.

[link]