Művészembereknek tényleg nem kellene gyereket vállalniuk?

Annyi ilyen esetet látok: sikeres anya vagy apa (de inkább az anya, mert azért ők fontosabbak kicsit a gyermekük életében)semennyi szabadidővel rendelkeznek, folyton alkotnak, dolgoznak és sosem érnek rá a gyermekeikkel foglalkozni, amit a gyermekek úgy reagálnak le felnőttként(valahol jogosan), hogy szinte sosem látták gyermekkorukban az anyjukat (apjukat).

Igaz, hogy ez bárkire ráhúzható lenne, nemcsak a művészekre, de azért a művészeket, alkotótevékenységeket végzőket írom le, mert ott van ugye az ihlet, ami nem nagyon ismer (fogad el) időt, családi életet, ha jön, akkor dolgozik gőzerővel a művészember, és sokszor nem számít, hogy í gyermeke már ötödszörre szól, hogy de megígérted, hogy játszol velem stb.

Van itt olyan, aminek elfoglalt, sikeres művészember az anyukája vagy apukája, és emiatt hátrányos volt a gyermekkora? Nem töltöttek elegendő időt együtt?