Elítélik azokat az embefeket az embertársai akik korán vállalnak gyereket?

utolsó előtti, érdekes mert én is épp 26 évesen szültem, és még a minap (32 vagyok...) valaki nagyon nézett hogy adhat e nekem a Sparban sört :))) utoljára talán 28 voltam mikor a személyim elkérték....viszont senkinek sem látom az arcán hogy elítélne, mindig dícsérik a gyerekeket, milyen szépek, mondják nekem hogy látszik hogy sokat foglalkozom velük stb. szóval nem attól függ ki hány éves, ha valaki azt akarja hogy komolyan vegyék, akkor viselkedjen úgy, legyen egy kiállása stb. Sokszor látok fiatal tini anyukákat, amint nyomkodják a telójuk a hatalmas műkörmükkel (el nem tudom képzelni hogy törlik a gyerek fülét fürdésnél, vagy a fenekét stb) vagy sétáltatják az utcán és bömböl a fülükben a zene, eszükbe sem juthat hogy jöhet egy autó vagy kóbor kutya vagy bármi, vagy pl lepasszolják minden este hogy barátnőzzenek, vagy vállalhatatlanul viselkednek a rendelőben - életkorból adódóan, vagy mint pl most a héten az oviban egy kislányka bömbölt egy óráig mert nem jött az anyja érte, fel sem hívta, az ovónőt majd 1 óra késés után belibegett vihogva hogy elaludt otthon.. Ugyanakkor látok felnőtt 30 éves nőket, akik vállalhatatlanabbak mint egy 18 éves, na szóval arra akarok kilukadni, nem az a lényeg ki hány évesen szül, hanem hogy felnőtt e a feladathoz. és mivel a tinik 80%-a nem, ezért előítéletesek valóban az emberek, és okkal....de ettől még nem kezelünk le alapból mindenkit aki fiatal anyuka, feltéve hogy úgy viselkedik ahogyan az elfogadható.

20 évesen szültem az elsőt, akkor, meg még pár évig csodálkoztak sokan, hogy "neked már ilyen fiatalon gyereked van?", de most pl. 30 vagyok, és senki le se tojja, hogy akkor mi volt :D Annyi, hogy például múltkor a nagy, tíz évessel együtt mentünk a bölcsibe a kicsiért, és akkor csodálkozva kérdezte az egyik dadusnéni, hogy "ez a nagyfiú is a tiéd?", de alapvetően senki nem botránkozik már meg rajta, hogy ennyi idősen már van egy nagyobb gyerekem is.

#12: Értem mire gondolsz, de egyáltalán nem vagyok komolytalan, sőt, talán túl komoly is. Kiállásom lehet nincs, mert bizonyos egészségügyi gondok teljesen rámentek az önbizalmamra, lehet egyébként nincs is igazam csak túlgondolom az egészet, csak nekem így jött le.

nem rád értettem hogy komolytalan vagy hiszen nem is ismerlek. Hanem általánosságban mondtam, hogy ezek a tapasztalataim. Egyébként szerintem is túl gondolod, mármint amikor egy nő terhes, hajlamos azt hinni hogy vele foglalkoznak az emberek a buszon: őt nézik, hogy ő különleges, hogy felugrálnak átadják a helyet, mint ahogy az ember kilép a fodrásztól, és azt hiszi mindenki látja hogy új frizurája van holott fel se tűnik senkinek...na valszeg fiatal anyukák is így érzik magukat a bőrükben - hogy mindenki oda vissza van pozitívan vagy negatívan attól, hogy nekük gyerekük van, holott valszeg tényleg csak túl gondoljátok (túl gondoljuk - én is hajlamos vagyok azt hinni, hogy csak azért mert gyerekem van az utcán mindenki látja milyen szépek okosak, holott 10ből 9 észre se veszi mert millió ilyen anyuka él itt)

Igazából nekem az volt ciki, hogy kérdezték hogy ilyen fiatalon már második baba? 9 hónapos volt a fiam, én meg csak puffadt voltam, de az mindennap.. de tényleg úgy néztem ki mint aki vagy 2 hónap múlva szül. Pont nyáron. Lehet nem is a korom inkább a feltételezett korkülönbség, mindegy. Én akkor is lenézésként éltem meg az egészet. (Elég baj volt nekem a hasam meg a folyamatos hasfájás meg hasfeszülés..)