Nem akarom tovább nevelni a férjem gyerekét. Mit lehet tenni?

Költözz el, mi sem bírtuk egymást a mostohaanyámmal - ott ő volt a szmét -, csak ugye az ő háza az ő szabályai, potom 4 év alatt tönkretett.

Mindenbe belekötött, a fiainak mindent elnézett, engem utált, féltékeny volt rám, anyára (aki meghalt jó régen), csak ugye náluk éltünk, így nem volt az opció, hogy akkor ő elmegy, lesznek ketten apámmal, én meg élek akár egyedül is.

18 éves, nyiván nem fogja azt mondani az apja - jogosan -, hogy húzz el ahová akarsz, mert a párommal nem vagytok szimpatikusak.

Folyamatosan azt mondták neki, hogy náluk jobb helye lesz, el is hitte. - ez NEM mentség, hogy leszarta a fiát.

Tudod, megértem a srácot, előbb elválnak a szülei, aztán nagyapjáékhoz megy, az apját alig látja. Szuper.

Majd nagyszülők kiöregednek, megy az idióta anyjához, aki sosincs otthon, ki tudja, milyen pasikat hurcibál fel.

Aztán mikor már anyjának sem kell, átdobják apucihoz, ahol meg szintúgy csak sokadik a sorban.

Ennek a fiúnak gyakorlatilag SENKIJE sincs, sem egy biztos pont az életében, ide-oda rángatták és rakosgatták, mint egy megint ruhát.

Őszintén? Csoda hogy még nem akasztotta fel magát, és egyáltalán nem csoda, hogy dorogkba meg miegymásba menekül, hisz az élete egy nagy csőd, amibe az idióta felnőttek rángatták bele.

Keressetek egy jó pszichológust, és jelentkezzetek be családterápiára. A pedagógiai szakszolgálatoknál ingyenes az ellátás, de várólista van.

Addig is ültesd le a fiút (legjobb volna,ha az apja tenné, vagy legalább együtt), és mondd el neki, hogy nem kell szeretnie,és igazából nálatok laknia sem kell, de ha ott van, akkor az együttélés minimális szabályait kölcsönösen be kell tartanotok, hogy elviselhető legyen az együttélés. Ha albérlőtök lenne, tőle is elvárnád ezeket.

Kérdezd meg, hogy szerinte mik lennének a legfontosabb dolgok. Egyszerűen írd le, amit mond, ne kommentáld, ne tiltakozz. Aztán add elő a te szabályaidat.

Pl. Amig veletek lakik, ne tegyen semmi törvénybe ütközőt.

Használja a kérem és köszönöm szavakat.

Ne beszéljen trágárul, ha ez nálatok nem szokás.

Mondja meg hová megy és várhatóan mikor jön haza.

Vegyen részt a házimunkában (előre meghatározott részfeldatot bízz rá).

A saját holmiját ne hagyja szét a közös területeken.

Ha szeretné, hogy kimosd a ruháit, a szennyesét tegye a szennyetartóba.

Ezután beszéljétek meg, mi az ami kölcsönösen elfogadható, miben lehet kompromisszumot kötni. Mondjuk nem érdekel, végez-e házimunkát, vagy nem bánod, ha rendetlenséget hagy, majd kupacba rakod a holmiját az ágyán.

Viszont tedd nyilvánvalóvá, hogy ha nem tudtok megegyezni, nem lakhat veletek. Mehet az anyjához vagy egy vidéki iskola kollégiumába, esetleg egy következő rokonhoz vagy albérletbe...

A furcsa az, hogy anyukájával rendszeresen beszél telefonon és legtöbbször én vagyok a téma. Hogy éppen mi rosszat tettem vagy csináltam.

Sajnáltatja magát, mert vissza akarja magát könyörögni az anyjához.

De mibol adodik a problema?

Te csinalod a dolgodat, elmesz dolgozni, hazajossz, mosol-fozol, foglalkozol a gyerekeiddel. Ot meg bekenhagyod, nem piszkalod, nem szolsz hozza es kesz. Fozol meg mosol ra. Kell ennel tobb? Mibol lesz a veszekedes ha beken hagyjatok egymast?