Mik ezek a cikkek, hogy minden anya fáradt?

Nekem például extrém alacsony a vérnyomásom, így rengeteg olyan dolog hatalmas eröfeszítést okoz, amit más észre sem vesz. A terhességem óta (közel 2 éves a gyerek) valahogy a höháztartásom is felborult, így egyik pillanatról a másikra olyan höhullám tud rámjönni, hogy szó szerint leszakad rólam a víz. Van, hogy most télen egy szâl pulcsiban ömlik rólam a víz kint az utcán. Így pëldául nekem egy bölcsibe sietés, ott gyerek öltöztetés, majd 15 perc hazasétálás azzal jár, hogy közben többször megszédülök, tépem le magamról a kabátot, mert olyan melegem lesz, hogy ájulás határán vagyok. Igen, az ilyesmi dolgok picit kifárasztanak. De azért nyilván begyüjtöm a gyermeket a bölcsiböl, kiporszívózom a 150 nm-es házat, mosok, vasalok, ugrálok, kúszok, mászok a gyerekkel, de ez engem borzasztóan elfáraszt. Szerencsére heti 1-2 otthonról dolgozom plusz 1 nap nem dolgozom, de akkor a gyermek is itthon van velem, szóval lefáraszt rendesen, de azért könnyebb, mint ha heti 5 nap mennék az irodába.

Szóval, igen fáradt vagyok, de közben boldog és elégedett is. De azért azt kivánom bárcsak ne lenne alacsony a vérnyomásom. Reggelente csak úgy tudok kikelni az ágyból, ha a férjem szó szerint kiszed, annyira szédülök és nem fogok fel semmit a világból.

Én szerencsés vagyok, mert a kisfiam 6 hetes kora óta egy-két kivételtől eltekintve atalussza az éjszakát, így alszom én is. Van, hogy estére elfaradok, de nem jobban, mint amikor dolgoztam.

Az első két hét nehezebb volt, de a férjem sokat segített. Most is segít, de már kevésbé van ra szükségem. Delelott 1-1,5 órát alszik a fiam azalatt takarítók, mosok, teregetek.

Délután alszik 2,5-3 órát azalatt főzök, vasalok és mivel mosható pelenkat használunk akkor szoktam összetenni a pelenkakat, bár ezt csak 3 naponta. Ha marad valami estére azt a ferjemmel közösen megoldjuk.

Van idom magamra járok fodrászhoz, kozmetikushoz havonta, heti 2-3 programra pedig a kisfiammal.

Ha nem aludna ilyen jól a babám biztos nehezebb lenne.

Régen is rinyáltak, és régen sem tudtak minden egyből, csak akkor nem szabadott az embereknek a lelki és egyéb problémáikról beszélni.

Ráadásul manapság nagyon megkeverik a friss anyukákat, bármit csinálsz, nem jó. Mást mondanak még az orvosok is egymás között, mást a védőnő, mást a család, a kismama újságok, mást az ösztönöd (ha kialakult egyáltalán).

Ez teljesen bestresszeli a tapasztalatlan anyukát és amikor hallja, hogy másik anyukának a 3 hetes babája átalussza az éjszakát és sminkben feszít, miközben csilivili a lakás és járnak babaúszni meg mellette 2 naponta aerobikra jár, akkor egy tapasztalatlan anyuka elkezdi magát mardosni, hogy biztos rosszul csinál valamit, miközben nem, csak mások a lehetőségeik és neki egy hasfájós, rosszul evő, beteges babát dobott a gép.

Régen nem volt ekkora szakadék anyuka és anyuka között. Szülés után minden anyuka otthon volt, rendezte az otthoni dolgokat a gyerekkel és ebben ki is merült az élete. Ha lementek Balatonra nyaralni 1 hétre, az már Hawaii volt számára. Nem volt összehasonlítási alap. Ma már van, és ha valaki többet és jobban tud csinálni, akkor elkezded mardosni magad, hogy te mégis mit cseszel el.

Én is első babásként mindenen stresszeltem magam a rossz evő, rossz alvó babával és ez teljesen lehúzott lelkileg. Most már, hogy a fiam 2,5 éves és sok mindenen túl vagyunk, biztos, hogy a 2. gyerek, ha hasfájósan és rossz evőként érkezne, már nem vágna annyira földhöz, már tudnám, hogy hogyan kezeljem a helyzetet, hogyan osszam be az időm. Már nem "analfabétaként" kerülnék szembe a helyzettel.

Lehet, hogy velem van a baj, de nekem ez az első gyerek szindróma nem volt meg... nem paráztam a terhesség alatt sem, az első napokban sem, meg úgy alapból min kell itt stresszelni? Komolyan... valaki azon kiakad, hogy úristen nem tudja természetesen megszülni= rossz anya vagyok. Nem tudom egyből szoptatni= rossz anya vagyok. Tápszer?-húzd le magad a klotyón.

Hozzátáplálas?= meg akarod ölni, hogy "ezt vagy azt adsz neki".

Egyszerű volt a képlet, minden nőt lesz@rtam a környezetemben :D. Volt akit elküldtem a kórhazból mikor ott vészmadárkodott, hogy már rég meg kellett volna szoptatnom a szülés óta (kb.15 óra után) mert így nem lesz jó a babának. Ekkor mondtam, hogy na majd ha érdekel a tanácsa megkérdezem, egyébkent ott az ajtó, a mi legszebb perceinket ne vágja tönkre... volt archuzogatás, de nem érdekelt.

Otthon ugyanez, nem kéne felöltöztetni/tisztába tenni/ megetetni/ ezt vagy azt adni neki/ -mondtam anyámnak is állítson magán, vagy nem lesz gyakori vendég nálunk.

Nem stresszeltem, nem lettem depis, ergo nem lettem fáradt. Megleltem az örömöt a gyereknevelésben.

A negatív kommunikáció a rokonok ismerősök részéről szerintem sokakat taszít depresszióba. Még ha nem is mondják ki.

Én azon szoktam röhögni, amikor az eszik-alszik "nincs vele gond" babáknál a szülők azt hiszik, hogy ők aztán tudnak, és az ő érdemük, hogy magától eszik és alszik a gyerek és nincs hasfájása. És lesajnálják azokat, akiknél ez nem így van.

Aztán jön a feketeleves, mert a 2. gyerek hasfájós, rossz étvágyú, nem alussza át az éjszakát 3 hetesen, mint a nagyobb, megviseli a fogzás, sokkal anyásabb és bújósabb, mint az első és ott esnek kétségbe, hogy hát mi történt?

Én meg ekkor röhögök egy jót, hogy én ezen már túl vagyok az elsővel, van tapasztalatom és ha a gép másodjára is olyan gyereket dob, mint elsőre, akkor nem fogok belerokkanni, mint ők a 2.-nál.

Természetesen ez nem törvényszerű, de volt már rá pár példa.

16: Haha, igen, az első 4 hónapban én is azt hittem, hogy én szartam a spanyol viaszt, mert a lányom aludt éjjel egyben 12 órát, szépen beállt 2,5-3 óránkénti szopira stb. Aha... 4 hónaposan ez egyik napról a másikra úgy felborult, ahogy csak lehet. 2-3 hónap múlva már inkább együtt aludtunk, mert másképp fél órát nem tudtam egyben aludni, ahogy beindult a fogzás és a mozgásfejlődés, felejtős volt az alvás. És nem állt vissza, 2,5 éves, és még mindig csak elvétve alussza át az éjszakát, bár most már legalább csak 1x, néha 2x kel, és ivás után alszik is vissza. Mondjuk én csak addig akartam belehalni, amíg stresszeltem, hogy vajon miért van ez, és görcsösen kerestem a megoldást. Amint elengedtem, és elfogadtam, hogy ez van, sokkal könnyebb volt.

De én is úgy vagyok vele, hogy ennél rosszabb nagyon nem lehet, szóval ha ezt kibírtam, a másodiknál se lehet nagy gáz :D