Mik ezek a cikkek, hogy minden anya fáradt?

Nem mindenki. Ezt én sem érettem, hogy nincs idő enni, meg hajat mosni, meg semmire sem.

Szüleink is megoldották, pedig akkor nem is volt ennyi minden gépesítve. Aztán mégis volt idejük, és nem is voltak lepukkanva :) Most könnyebb az eldobható pelenkák miatt is. Én nem éreztem magam frusztrálnak. Inkább nyugis volt otthon, ahhoz képest, hogy milyen volt, amikor dolgoztam.

Szerintem hozzààllàs kérdése.

Ha mondogatom ,hogy hűbde fàradt vagyok,az is leszek.

Amúgy tény,hogy hozzà kell szokni a csalàdi megterheléshez,de bele lehet jönni.

Plusz ugye sokan szeretnék panaszkodni...

Nyugi én sem értem :)

Nekem pár éve, mikor a fiam született azért nem állt meg az élet. Minden igényét kielégítettem, és mellette volt időm enni, mozogni, mindenre kb. Pedig egy időben sokat is sírdogált a hasa miatt. De nem készültem ki :D megjegyzem a férjem is kivette a részét, persze nem erőltettem rá, hiszen ő dolgozott is (én is dolgozgattam itthonról), poénkodott is hogy fél év után majd ő megy gyedre.

Viszont egy rokonom három hete szült. Idegroncs lett gyakorlatilag, pedig 4 felnőtt látja el az abszolút normál igényű csecsemőt (apuka+anyuka+nagymama+nagypapa) és az anya még így is hulla fáradt. Összesen 4 napig bírták otthon kettesben a férjével, aztán szaladtak a mamáékhoz, azóta odaköltöztek. De szegény állítólag úgy kimerült, hogy minden tünetet beszimulált mikor a férjének vissza kellett volna már menni dolgozni...

Nem értem meg, mi mozgatja az ilyen nőket.

Amíg nem alussza át a gyerek az éjszakát, addig persze fáradtak. Nagyon frusztráló az is, hogy hiába vagy otthon egész nap, nincs összefüggő 10 perced. Megy a hajmosás, megy a mosogatás, minden megy, de minden csak 8 részletben, állandó kapkodásban. Mindezt úgy, hogy magadra nem jut időd olyan értelemben, hogy olyasmibe kezdj, ami szellemileg feltöltene.

Bár cikket nem írtam róla, sőt, olvasni sem szeretem az ilyen jaj-de-rossz-nekem irományokat, de alapjában véve egyetértek, hogy fárasztó és frusztráló. Persze, mindenki máshogy éli meg, biztos van, akinek ez jobban megy, van, akinek rosszabbul. Nekem pl a dackorszakos kisgyerek korszak jól megy, teljesen ok minden, de ez a kisbabás, amit leírtam... na hát azt nem sírom vissza.

Én nem fizikai értelemben voltam fáradt, hanem inkább szellemileg és olykor lelkileg, mikor itthon voltam a kisfiammal. Ugye ott volt a főzés, mosás, takarítás, amit önmagában nyilván be lehet osztani. De az, hogy mindent megcsináltam, a fiunkkal szinte egész álló nap én foglalkoztam, szinte egész nap egy gyerek volt az ember társasága, nem jártam emberek közé, nem igazán volt rendszeresen kikapcsolódásra lehetőségem, így szellemileg nagyon lefáradtam sokszor. A párom ha hazajött a munkából, sokáig nem igen volt segítségemre, sokszor hétvégén is dolgozott (nem mindig lett volna muszáj), ő többször kikapcsolódott, míg én nem, szóval én abba fáradtam bele. Aztán leültünk, megbeszéltük a dolgokat, ő is egyre inkább kivette a részét a dolgokból, így volt időm magamra. Kezdetben csak lehetőségem volt nyugodtan olvasni, vagy rejtvényt fejteni, így kicsit visszanyerni a szellemi frissességemet, aztán elvégeztem egy tanfolyamot, szereztem egy szakmát, aztán pedig visszamentem dolgozni. Így végre nem csak egy monoton, zombi életet éltem. És senki félre ne értse, imádom a gyerekem és soha nem bántam meg, hogy megszületett, de több kikapcsolódásra lett volna szükségem, többször el kellett volna szakadnom a mindennapoktól.

Most meg reggel elmegyek, negyed 6-kor hazaérek, a munkám fárasztó, a fiam most kezdte a sulit és az a típus, akit noszogatni kell, rengeteget kell vele gyakorolni, ugyanúgy ott a házimunka, szóval van miben most is elfáradni. De ettől függetlenül be tudom osztani az időmet, nincs gond.