Szülők mi a véleményetek a tanárnak köszönő gyerekekről?

Én is tanítottam. A gyerekek kb. fele köszönt az utcán, a másik fele nem. Nem mondanám utólag magamról, hogy annyira népszerű lettem volna, de nem is utáltak. Szerintem ebben az életkorban a köszönés nem szimpátia kérdése. Attól függ, hogy a szülők hogy nevelik a gyereket. Tapasztalataim szerint vannak jó páran, akik sehogy. Nyilván itt nem is köszön a gyerek. Engem mondjuk úgy neveltek, hogy tanárnak előre kell köszönni, így köszöntem, akár kedveltem az illetőt, akár nem.

Nem hiszem, hogy ezt magadra kell venni. Nem ettől leszel jó vagy rossz tanár.

Diákként én se mindig köszönök a volt tanáraimnak, még annak se, akiket szerettem. Miért nem?

Nem veszem észre. Ez a leggyakoribb, egyszerűen bambulok magam elé az utcán, fülemben zene, közben agyban tök máshol járok vagy félig még alszom, lehet hogy a saját anyám is csak akkor tűnne fel ha megáll előttem integetni.

Nincs kedvem/időm megállni beszélgetni. A legtöbb olyan tanárom akivel jóban voltam, ilyenkor megállna beszélgetni, mi újság velem, hogy megy az egyetem, hát az osztályról mit tudok, jaj hogy a Béluska milyen elveszett volt, a Katika meg hallottam hogy kapott valami nagy ösztöndíjat, és anyukád hogy van, ésatöbbi ésatöbbi. És amikor már 10 perces késésben vagyok, vagy simán szr napom van, megesik hogy inkább ignorálom őket.

Van hogy egyszerűen hiába ismerem meg az út túloldaláról, vagy az üzletben a másik kasszánál állva, vagy a busz ellentétes végében, vagy nem tudok, vagy fura lenne külön odamenni köszönni, főleg ha amúgy mondanivalóm nincs, 10 méterről meg csak nem állok neki ordibálni, főleg ha az sem biztos hogy ő észrevett.

És természetesen ha ő elfoglalt, telefonál, valaki mással, társaságban van, vagy olvas, akkor se zavarom.

Szerintem ezek elég sok diákod nemköszönését megmagyarázhatják.