Szülők mi a véleményetek a tanárnak köszönő gyerekekről?
Egy kisvárosban (ahol szinte mindenki ismer mindenkit) tanítok általános iskolásokat 1-8. osztályig.
1 éve jöttem el szülési szabadságra és rengeteget sétálunk a városban a kisbabámmal.
Nagyon elkeserít az a tapasztalatom, hogy teljesen változó korosztályból, de a gyerekek nagy része nem köszön, legyen az másodikas, vagy nyolcadikas, szinte mindegy.
Látom, hogy megismernek, az idősebbek direkt elfordítják a fejüket.
Én őszintén elmondhatom, hogy a tanári karban kiemelten szerettek a gyerekek. (Nem is tudom, hogy azok a tanárok hogy lehetnek ezzel, akiket nem igazán kedveltek..)
Természetesen a gyerekek 30-40%-a köszön nagyon kedves és örömmel. Tudom, ennek kellene örülnöm inkább.
Viszont az, hogy a többség nem köszön, ez engem teljesen elkeserít. Úgy érzem, hogy jó volt a gyerekekhez, emberi voltam velük, a szeretet vezérelt a munkámban. Hogy lehet ez?
Annyira elkeseredtem, hogy nem tudok örömmel a munkámra gondolni? Ez volna az én szakmám? Hogy még a köszönést sem érdemlem meg :(
Mi a véleményetek? Minden vélemény érdekel, akár pozitív, akár negatív.
Komolyan gondolkodom, hogy pályát módosítok.. ezért a pénzért és "elismerésért" én ezt nem csinálom.
Szia. Én is tanár vagyok, bár velem ritkán szokott előfordulni ilyen, mert általában köszönnek, de megesett már. Aki nem köszön, atok általában a nagyobb gyerekek, volt, hogy olyan, aki elballagott. Szerintem nem tudják hirtelen, mit köszönjenek, mert fiatal lennék a magázódáshoz. Főleg akkor van ilyen, ha másokkal vannak, nem akarnak beégni. Egy hellóval szoktam megoldani a dolgot, azt visszamondják, köszöntek is és nem is volt ciki senkinek. Nem szoktam megharagudni.
De ezen a nem köszönnek dolgon egyet sosem értettem: miért nem köszönsz te?
Juj, hát nagyon nem vagyok itt egy véleményen sokakkal.
Én úgy gondolom, hogy a köszönés alap dolog. Itt nem arról van szó, hogy 10-ből 1 gyerek nem köszön, hanem átlagban 10-ből 5-6.
Én akármennyire is nem kedveltem egy tanárt, soha nem csináltam azt, hogy nem köszönök. Tökre vissza tudom idézni például mikor alsós voltam és egy általam nemkedvelt volt óvónő jött szembe teljesen bestresszeltem, mert még csúnyán is köszönt vissza.
A kisfiam 4 éves, amikor belépünk az oviba sosem kell mondanom, hogy köszönj. Az első évben ezt beleégettem, hogy köszönünk.
Én diáknak előre nem köszönök, mert szerintem ezt nem is kell kifejteni miért.. nehogy már a farok csóválja a kutyát. Pedig egyáltalán nem vagyok tekintélyelvű.
Igazából amire gondolni tudok, amit más is megírt itt, hogy nem kedvelhettek annyira, mint én azt gondoltam plusz a szülők nem tanították ezt meg nekik.
Hozzáteszem, hogy tanítottam középiskolában is. Soha ilyen gondom nem volt, teljesen alap volt a diákoknak, pedig ott tudom, hogy volt aki nem kedvelt. Ipari iskola volt sok zűrös gyerekkel.
Számomra tök elkeserítő, hogy az a tanár, aki napi szinten emberi módon viselkedett és állt hozzájuk ezt érdemli. És nem fogom ezt azzal magyarázni, mert általános iskolás. Egy 8-9-10-14 éves gyerek tudjon már köszönni.
55 %-os valami unatkozó idegbeteg férfi, ne foglalkozz vele.
Kérdező én írtam már előbb, sajnos még annyit hozzátennék hogy én emlékszem annak a tanárnak nem köszöntem és fordítottam el a fejem annak idején akit nem kedveltem. Pedig engem is megtanítottak rendesen a szüleim köszöni, de akit nem kedveltem, inkább úgy csináltam mintha nem vettem volna észre.szerintem minden gyerek ilyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!