Miért baj az ha valakit eltart a párja, azaz háztartásbeli?

73%oska te amúgy képes vagy olyan stílusban megnyilvánulni, mintha legalább hasonlítanál egy intelligens emberre? Tudod ha már ennyire fényezed magad.

A seggmosásról meg annyit kiscsillag hogy bizony az ápolói munkakört is meg kell csinálni valakinek de ezt majd akkor érted meg ha téged vagy valakidet kell a szbol kivakarni...tudod ez az egy egyforma akár állami kórház akár magán. És ez volt az a kommented ahol egyértelmüvé vált hogy nem is csak a htbket nézed le hanem aki "alantas" munkát végez azt is. Másként nem irnál ilyeneket....te...kis "sokravitt" intelligens szupernő.

Nem irigyelünk a köreid miatt ha felétek ez a módi.

Sok vélemény van, de egyetlen egyről mindenki megfeledkezik, mégpedig a htb lét egyetle céljáról és haszonélvezőiről: a gyerekekről.

Programozó vagyok, tanultam, jól kerestem/keresek, de amint megszülettek a gyerekeim úgy egyeztünk meg, hogy otthon maradok amíg gimnáziumba nem mennek, midnig is ezt szerettem volna. Nekünk így jó, nekem is, férjemnek is, gyerekeimnek főleg. Sokkal nyugdtabb és kiegyensúlyozott az életünk, rengeteget foglalkozok a gyerekekkel, sokkal többet kapnak tőlem mint ha oviba járnának. Okos, intelligens, tisztelettudó gyerekek. Rengeteget számít, hogy mindig ott vagyok nekik, ha szükségük van rám, én is így nőttem fel, számomra ez a normális. Apuka is csak velük tud foglalkozni munka után, nem kell még a házimunkával is szórakozni. Nem mellesleg hétvégén sokkal több időnk marad egymásra is.

Néha-néha vállalok egy-egy projektet, ha érdekesebb és hogy ne zökkenjek ki annyira. Ugyanarra a pozícióra nem hiszem, hogy vissza tudok menni majd 10-15 év múlva, egy őszitntén szólva, kit érdekel, ha a gyerekeimnek meg tudtam adni mindent ami tőlem telt? :)

"htb lét egyetle céljáról és haszonélvezőiről: a gyerekekről."

Ez is nagy tévedés. A HTB nem kell, hogy szulo legyen. Gyerek nélkül is lehet az.

Bár én nagyon szeretem a szakmám és visszamentem dolgozni. de ha tehettük volna, akkor otthon maradok.

Nekünk egy nagyon jó 4 év volt, míg otthon voltam a fiammal. (Igaz, nem önszántamból maradtam otthon, mert eredetileg 22 hónapos korában visszamentem volna dolgozni, de így alakult.) És ez főleg ahhoz képest meglepő, hogy végig a terhességem alatt úgy gondoltam, hogy számolni fogom a napokat, amit otthon kell töltenem.

A férjemnek akkor nagyobb társadalmi szerepvállalása volt, mint jelenleg, és igenis sokat jelentett neki, hogy én itthon voltam biztos pontnak.

Most is megcsinálom persze munka mellett is, amit akkor, de észrevehető a különbség, már csak abban is, hogy az együtt tölthető idő egy részéből jön le a házimunka. Meg én nem vagyok egy szuperháziasszony, ezt el kell ismernem, valószínűleg azért nem megy olyan flottul a munka-háztartás-gyereknevelés, mert én is ismerek olyat, akinél, legalábbis a vendégrészben, mindig patent rend van.

Sokszor nagyon fáradt vagyok munka után, de egy beteg gyermeket nevelünk, aki többek között súlyosan ételallergiás, és igen, eszembe jut, hogyha megtehetnénk, hogy itthon vagyok, akkor nem este 9-kor kellene dögfáradtan főznöm a gyereknek másnapra. Vagy pl. nem kellene rettegni attól, hogy a havi többszöri kontrollvizsgálatokat mennyire tolerálja a munkahely.

Bár én nem ismerek diplomás htb-ket, de akiket ismerek, azok közül több nő például a családi gazdaságban segít. Szerintem minden nap hajnalban kelni, ellátni a jószágot, utána a családot, majd megint a gazdaságot napestig elég kemény meló!

Nem élek álomvilágban, úgy hiszem, de én sem értem ezeket a lekezelő hozzászólásokat. Miért lenne valaki kevesebb attól, hogy htb? Ő is dolgozik, jó esetben, nem a seggét mereszti otthon! Aki olyan típus, az a munkahelyén is úgy áll hozzá, hogy a munkatársai sokszor azt kívánják, bár inkább otthon lenne!