Nem akarok gyereket, de ő igen? Hogy lehet ezt megoldani?

Nagyon-nagyon korán kerültetek össze.

Én egy 10 éves kapcsolatomat bontottam fel, tudom, mit jelent ennyi együtt töltött év. Üljetek le, és higgadtan, nem vádaskodva, nem győzködve, beszéljetek róla többször is. Január van. Év végéig adjatok magatoknak időt, legkésőbb addig döntsetek. Ha bármelyikőtök is áldozatnak éli meg a gyerektelenség feladását vagy a gyerek feladását, akkor el kell fogadnotok, hogy nem együtt visz az utatok tovább. Láttam már a másik kedvéért "belemenő" párokat - válás lett belőlük.

Ne félj változtatni. Én is tartottam a párkereséstől, de nagyon könnyű olyan férfit találni ma már, aki nem akar gyereket.

Még annyit, hogy bárhogy próbálják szépíteni, a kapcsolatok nagy része előbb vagy utóbb szakítással végződik. 5-10-15-20 év...?

Most jól megvagytok, de SOHA nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy egyéb ok miatt (akár 3.személy, akár a szüléssel megváltozott szexualitásod, stb.) szakítotok.

És neked ott marad a gyerek...

Ha nem akarsz gyereket, minden porcikád tiltakozik ez ellen, akkor ne vállald el semmiképp.

Nálunk annyi volt a különbség, hogy eleinte én nagyon húzódoztam tőle, párom viszont már régóta akart gyereket, DE rajtam nem volt igazán nyomás, mert tudatában voltam ugyan, hogy akarja, de sosem hangoztatta.

Ráadásul nálunk úgy volt, hogy én kezdtem el vágyni az anyaságra 30 plusz x pár évesen, és jött is a baba, amit azóta sem bánok, de nekünk pl. a nagyszülők rengeteget segítenek. ez is sokat számít ám! Szóval nálunk nem az én erős tiltakozásom ellenére és párom nyomására lett gyerek (lehet, kicsit eltúlzom, de csak hogy lásd a különbséget).

Egy gyereket mindenképp akarnia kell mindkét szülőnek, különben nagy bajok lesznek, vádaskodások, a másikra való ujjal mutogatás, pláne, ha ne adj ég még problémás is lesz a terhesség vagy rémes a szülés! Az csak az igazi hab a tortán! Meg az utána következő éjszakázások, amikor azt sem tudod, milyen évet írunk és nappal van-e vagy éjszaka, és ez hónapokig eltarthat! Aztán persze jobb, könnyebb lesz minden, de ezek az időszakok elég sok kapcsolatot szétzilálnak.

Tulajdonképpen miért nem szeretnél kisbabát? Félsz az anyaságtól, vagy a kicsiket nem szereted?

Ha a gyerekeket nem szereted, és nincs hozzájuk türelmed, akkor semmi esetre ne szülj gyereket. Ha csak az anyaságtól félsz, akkor az egy idő után legyőzhető.

Tudod én sem nagyon akartam babát, mert féltem hogy nem leszek jó anya, és nem tudom majd a gondját viselni. Na aztán mikor megtudtam hogy terhes vagyok, változott a véleményem. Annyira csodás érzés volt, és maga a tudat, hogy egy kis élet van a szívem alatt, aki majd azt mondja nekem hogy "Anya". Amikor megszültem, a világ legboldogabb emberei voltunk a férjemmel együtt. Voltak nehéz időszakaink, (és vannak is) de senkivel nem cserélnénk. Hamar elszaladt az idő, a 2 és fél éves kislányom pedig egy igazi kincs, és nincs attól meghatóbb mikor azt mondja nekem hogy "szeretlek anya". Na meg persze az apukájának is csodálatos érzés, mikor odabújik hozzá, mert eleve apás:)) Szóval megértem a párodat hogy vágyik az apaságra, mert ez ugyanolyan boldogság mint nekünk anyukáknak.

De ha tényleg nem akarsz szülni, akkor viszont jó lenne inkább tényleg külön utakon folytatnotok, hogy a párod is találjon egy olyan nőt, aki szül neki, addig amíg a férjed is fiatal. Gondolom nem 50 évesen akar apa lenni... Csak azért ne szülj, mert a párod akar. Egy kicsinek mindkét szülőre szüksége van. Az apja hiába imádná, ha neked csak egy púp lenne a hátadon, akit a kapcsolatod miatt vállaltál be! Egy gyerek nem így működik!