Beteg gyerek megtartása?

Szerintem nagyban függ attól, hogy mennyire fogyatékos és hogy a család életét mennyiben “nehezítené” meg. Ezt úgy értem, hogyha mondjuk van egy 2 éves másik gyerek vagy több kicsi, akkor mennyire lennének háttérbe szorulva, mennyi idő és törődés jutna Nekik.

11-es: a szülők nagyon nagy összeget gyűjtögetnek arra, hogy lány egy komoly intézménybe kerüljön és ne a testvére nyakára. Csak te a saját nyomorodtól nem tudsz elvonatkoztatni, hogy más esetleg szebben, jobban él.

Nem tudom miről beszélsz, 73%-os, mint említettem, nagynéném egy alapítványi intézetben van - nagypapám alapító tag volt, szóval itt megdőlt a bunkóságod alapja, hogy a saját nyomoromat vetítem ki :) 30 éve az intézetben van, amióta nagypapám segített azt létrehozni. Ennek-ellenére látogatni kell rendszeresen, hozni-vinni ünnepekre, és az már egyáltalán nem olyan egyszerű. Attól még, hogy a nap 24 órájában nem a testvérre maradt, attól még a végén úgyis ő lesz az egyetlen élő rokona (lévén neki nem lesz családja). Örülök, hogy átjött a hozzászólásom lényege, az ilyen stupid emberekkel kár beszélni...

Én mikor várandós lettem azt mondtam ,ha down os akkor is megtartom! Az unokaöcsém is az .. van tapasztalatom a down os gyerekekkel és felnőttekkel is . Azt kell mondanom ,hogy értelmesebbek mint az egészséges emberek jelentős része .. Az unokaöcsém most lesz 18 éves .. képes ellátni magát minden gond nélkül de azért kell neki a felügyelet .. egy testvére sem lett elhanyagolva pedig van 2 öccse és egy húga.. sőt ők is tökéletesen tudják kezelni az ezzel kapcsolatos dolgokat és gond nélkül veszik az esetleges akadályokat . ezáltal találkoztam olyan gyerekekkel is akiket bevágtak az intézetbe mondván azt csinálnak vele amit akarnak nekik nem kell... ismerek olyan downost aki teljesen egyedül éli az életét csak a kinézetén lehet észre venni a szokásos vonásokat ,ismerek olyan downos párt is akiknek kisbabájuk van ..

14-es: az azért elég gáz, hogy az macera a családnak, hogy látogatni kell az intézetben meg ünnepekkor elvinni valahová. Gondolom neked a szüleid is csak nyűgök lesznek a nyakadon, ha esetleg idős korukra a gondozásodra vagy intézetre szorulnak...

A távolabbi családban van ilyen "baba". Szellemi fogyatékos, közel 30 éves. Ő nem tudja értelmezni az ilyen elvont kérdéseket, így az ő nevében nem tudok válaszolni. Kb. egy 3-4 éves szintjén van, egyedül wc-re menni 10 éves kora óta tud, fürödni csak segítséggel. A saját nevét egész felismerhetően le tudja írni, egyébként írni nem tanult meg(a mai napig tanul fejlesztő pedagógussal és gyakorol), számolni 10-es számkörben tud egész ügyesen. Ő nem igazán él, a szó valódi értelmében, inkább csak létezik. Alapvetően nagyon kedves lány, de ha nem ért valamit, vagy nem hatalmas türelemmel állnak hozzá(és bizony a legtöbb ember nem úgy áll), könnyen agresszív lesz. A család nagyon szereti, de mi lakunk hozzájuk legközelebb a rokonok közül(250 km), nincs nagy házunk, én még tanulok, a páromnak saját vállalkozása van és a következő 10 évben még nem tervezünk gyereket. A nagyszülei már nem élnek, az anyukája nem fiatal már(közel 70), ha vele történne valami, fogalmam sincs, ki és mit tudna kezdeni vele. Természetesen a gondját viselnénk, ha kellene, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy hiányzik az életünkből egy súlyosan szellemi fogyatékos felnőtt kisgyerek, de ahhoz túlságosan szeretjük, hogy intézetbe küldjük.