Miért baj az ha a családja támogatja a kismamát?

Kedves Kérdező!

Amikor a nő a férjével gyermeket vállal,onnantól ŐK hárman lesznek egy ÚJ család.

Igen jól mondod a család lényege a támogatás,de ezért miért kellene együtt élni?

Anyósom itt lakik a másik utcában,rendszeresen főz ránk,mondta hogy ő ebben tud segíteni.Mi meg segítünk neki olyanban ami már nehéz számára(nehéz dolgok cipelése,fuvaroztuk mikor volt kocsink,függönymosás,stb).Anyám másik városban él,de amikor jön vigyáz a gyerekre,olyankor ő is főz.Amikor megműtik majd a lábát én megyek hozzá segíteni neki.

De a mindennapjainkat külön töltjük,mindenki éli az életét.

RÉgen a patakra jártunk mosni, meg a ffiak otthon sem voltak, földeken voltak, nők meg otthon.

Más sír, hogy jaj gyerek kell, de csóró, szül otthonra, aztán sír, hogy mégsem jó.

Más szülő meg nem akar újra gyereket a házba, ez is érthető

Szerintem a "haza szülések" közöttt is van különbség.

Más az amikor adott egy hatalmas több generációs ház, külön lakrész, akár külön konyhával is, és nagy élettérrel, és van mikor valaki nyomorog a gyerekszobájában a férjével, meg a gyerekével, és sok a konfliktus.

Előbbivel nincs baj ha a családnak is megfelel ez, a másodikkal viszont van. Vagy ha nincs majd lesz.

Mi szomszédok vagyunk anyámékkal, de innen is menekülünk, amint tudunk... 2,5 éves lányunk van, minden téren függetlenek vagyunk, és mégis. Anyám MINDENBE belepofázik, de nem akármilyen stílusban. Ha meglát minket az udvaron, rendesen számonkér, hogy miért az van a gyereken, ami, miért most megyünk boltba, sétálni stb. Naponta 5-6x átjön, kopogás nélkül becsörtet, számonkéri, hogy evett-e már a gyerek, ha süt a nap, rám parancsol (!), hogy vigyem már ki, hát nézzem meg, milyen jó az idő (miközben amúgy állok a konyhában és az ebédet főzöm, mert az majd ugye elkészül magától). Ha kint vagyunk délelőtt, akkor meg az a baja, hogy főzni ki fog (ilyenkor nyilván már reggel megfőztem, vagy maradt tegnapról, de ez fel sem merül benne, szerinte nekem mindent el kell mondani, különben nem tudom, mit kell csinálni...). Utasítgat, parancsol, lehülyéz, ha ellentmondok, aztán amikor időnként besokallok, már nem megy a leszarom tabletta, és jól kiosztom, akkor meg ő van megsértődve, hogy hát ő csak jót akar. Nem bírja elviselni, ha valaki valamit nem úgy csinál, ahogy szerinte jó, ilyenkor a másik rögtön egy idióta szerinte.

Szóval mi amint eladtuk a házunkat, megyünk innen, minimum 25 km-re. El se tudom képzelni, mi lenne, ha ráadásul egy házban laknánk, közös konyha stb., pláne közös kasszával... na akkor aztán végképp úgy kezelne, mint egy gyereket, és a pénzemet is ő osztaná be. Hát kösz, kihagyom.

A történethez hozzátartozik, hogy amúgy a gyerek előtt normális volt velünk, külön családként kezelt. Azóta őrült meg, mióta unokája született, és nem az van, amit elképzelt, hogy én majd úgy ugrálok, ahogy ő fütyül, és rajtam keresztül ő neveli az unokát. És nem, nem lehet vele normálisan megbeszélni, számtalanszor próbáltam. Meg se hallja, amit mondasz, csak ordítva ismételgeti a saját álláspontját, üert minél hangosabb, annál jobban igaza lesz ugye.

Szóval nem mindenhol olyan idilli ám ez a helyzet, hogy simán együtt tud élni több generáció. Elég egy ilyen akaratos, erőszakos, mindenkin uralkodni akaró ember, és mindenkinek megkeseríti az életét. Akkor is ennyire pártolnád ez, ha ilyen lenne a környezet?

Mindenki csinálja úgy, ahogy nekik jó. Ha ez az egész családnak megfelel, akkor feleges azon rágódni más mit gondol.

Mostanában tényleg szokatlan ez az együttélés. Egyre inkább dívik a "nem anyádnak szültél" felfogás, amit már lassan akkor is az ember fejéhez vágnak ha egy hétig a nagyszülőkre bízná a gyereket a nyáriszünetben.

A keresztfiamék így éltek. Dédszülők, nagyszülők, szülők és a két gyerek. A dédszülök pár éve haltak meg, a nagymama még előtte, így most van a nagypapa, a szülők és a két gyerek.

Ők teljesen jól megvannak, a nagypapa sokat segít, amíg a szülők dolgoznak, ő főz, meg a gyerekeknél is segít, iskolába hozni vinni. Vagyis most már annyira nem , mert már tizen három és nyolc évesek.

Van akinél működik, de a mai világban, és a mi kultúránkban tényleg nem ez a megszokott.

Ahány ember, annyiféle válasz.

Saját magamról azt tudom írni, ha terhes lettem volna, és anyámhoz kellett volna szülnöm, anyám nem tett volna ki, nem fordított volna hátat nekem és az unokának. Viszont!

Van annyi eszem, meg önbecsülésem hogy nem szültem volna a nyakára. Hiszem azt, hogy nem egészséges, az sem, ha több generáció él egy fedél alatt.

Véleményem szerint régen azért éltek együtt mert muszáj volt alkalmazkodni, ha akartál ha nem. Az volt amit anyád mondott. Ezért volt az a fene nagy együttértés. Nem azért mert marha jó volt együtt lakni 10-en.