Szülőként fontosnak tartod, hogy szeressen olvasni a gyereked?

Nyomkodják a telefont.

Az enyém mostanában lefekvéskor inkább zenét hallgat. Képernyőt már nem nézhet, de fejhallgatóval csukott szemmel hallgathatja a zenét. Ez neki az esti levezetés.

Nálunk most volt a kamasz fiamnál egy időszak, amikor nem szívesen olvasott.

Már 14 éves, nem annyira kicsi: egyszerűen letöltöttem neki egy "felnőtt könyvet" a mobiljára. Részben ezért is olvasta, mert azzal nyitottam, hogy még nem neki való. (Ken Follet: Katedrális,- nem 18+) Az is tetszett neki, hogy tudtunk róla beszélgetni, és hogy a mobilján tudja olvasni. Nincs rajta net, csak wifizni tud, olvasni viszont bárhol tud.

Azóta sorra tölti le a könyveket.

Engem nem zavar, hogy nem papír alapú a rajongása, a lényeg, hogy megszerette az olvasást.

Én és a férjem is imádunk olvasni, nagyon sok könyvünk van otthon. A gyerekinknek is mindig olvastunk rengeteget, mindegyiküknek gazdag a szókincse és nagyon jó a képzelőerejük. A 9 éves fiam sorra ír tele füzeteket a történeteivel, a tanára azt mondja valószínű ez is a sok olvasásnak köszönhető. Egyébként Ő lb négy éves kora óta azt válaszolja a Mi leszel ha nagy leszel kérdésre hogy író. A nagyobb fiam 12 éves az Ő örök kedvence a Harry Potter, már mindegyik kötetet kiolvasta, a filmeket is szereti. Most hatalmas Sherlock Holmes örületben van, felváltva nézi a sorozatokat és olvassa a könyveket. A hét éves fiam most a Geronimo Stiltont szereti és a Rosszcsont Petit. Ő még magától annyira nem szeret olvasni, pedig tud. Szokott magától is de inkább engem, az apját vagy a bátyát kéri meg rá. A négy évesem nagy mese rajongó. Neki is hatalmas a fantáziája, mindenki elképed hogy miket ki nem tud találni. Én nagyon örülök annak hogy szeretik a könyveket de sosem kényszeríteném őket olvasásra, én általánosban egy kötelezőt sem olvastam el, mert mindet szenvedésnek éreztem. Egyébként az egyik pedagógus barátom mondta hogy végzett egy felmérést a városunkban lévő két nagynevű gimiben a 10 és 11 osztály tanulok között hogy hány gyerek jár a városi könyvtárba rendszeresen, nem emlékszem hogy hány gyerekből, de csak három. Bennem még közép iskolásan fogalmazodott meg az hogy kicsit sajnálom azokat akik nem szeretnek olvasni hiszen tud hogy engem mindig megnyugtat vagy épp felpezsdít egy jó könyv. Imádom a könyvek illatát és ha belépek a könyvtárba mai napig elvarázsolodom. Ezt úgy látszik a gyermekeimnek is átadtam. A nagy fiam osztályában rajta kívűl csak egy lány van aki rendszeresen olvas. A férjem nővérének egy gyereke sem olvas, nekik kiskorukban sem olvastak és a szülöknsem szeretik a könyveket. Rajtuk meg is látszik hogy csak a telefont nyomják egész nap és azt sem tudják hogy szalad el mellettük minden nap. Nálunk nézhetnek otthon tv-t de persze nem állandóan és vannak rá szabályok, de általában ha elkezdik nézni rá tíz percre inkább elkezdenek lapozgatni egy könyvet vagy mást játszani

Ne haragudj ha nagyon össze vissza írtam csak szeretem kifejteni a véleményem :)