Mennyi esély van arra, hogy egy ilyen ember nem emel kezet a babára?
Nevezzük X-nek. A nagymama kiskorában sok verést kapott, mégis ugyanúgy verte a gyerekeit, köztük X anyját, aki szintén továbbvitte ezt a szép családi hagyományt, és egész kamaszkoráig nagyon durván bántalmazta X-et. X ma már felnőtt, lassan betölti a harmincat. 5 éve volt egy kutyája, de aztán inkább odaadta nekem két év után azzal, hogy fél. Fél, mert bár kiskorában elhatározta, hogy senkit nem fog megütni, mégis rendszeresen kezet emel a kutyára, egyszer a legnagyobb hidegben kivitte az utcára, és otthagyta órákra. Örökre ott akarta hagyni, csak pár óra múlva megszólalt a lelkiismerete, visszament érte, és az a szerencsétlen rövidszőrű, 9 kilós, nagyszemű ártatlanság ott várta a hóesésben ahol hagyta. És attól tartott, hogy egyszer valami jóvátehetetlent fog vele művelni, amit aztán hiába bán meg, ezért elhozta nekem, azóta egyszer látogatta csak meg. Két évvel később befogadott egy másik kutyát, ezúttal nagytestűt, akitől 1 év múlva viharos gyorsasággal vált meg “költözés miatt” (ekkor már nem voltunk annyira jóban, már nem mondta el a valódi okot. Gyanítom, hogy azt is verte, csak a nagykutya nem tűrte olyan megadóan, és megijedt tőle.)
És X most terhes, és mi rettenetesen aggódunk. Igen, a kutya nem ember, de ha néztetek már békés kölyökkutyára, akkor tudhatjátok, hogy arra is csak félkegyelmű tud kezet emelni és fájdalmat okozni neki dühében. A gyerek nem tervezett, az apa gyorsan le is lépett... ki fogja visszatartani, ha elborul az agya? Láttatok már valaha példát arra, hogy egy addig agresszív ember szépen bánt a gyerekével?
Nagyon nehéz megszabadulni egy berögzült viselkedésmodelltől, csak az tudja elképzelni, aki ezt átélte, a kívülállók csak ítélkeznek.
Pedig ez szenvedés magának az illetőnek is.
Az én nagyapám mondása az volt, hogy az asszony verve jó...képzelhetitek, ebbe nőtt fel az apukám, nagyim is és apa is sok verést kapott.
Apa szintén bántott legtöbbször engem, de néha anyát is. Volt olyan, hogy úgy arcon csapott, hogy letört a fogam :(
Aztán szerencsére anya végül elhagyta apát, de akkor már kamasz voltam, késő volt, beleszocializálódtam a rosszba.
Mai napig ennek iszom a levét, jártam pszichiáternél, pszichológusnál, kineziológusnál, kapaszkodót keresek, miként tudnám kontrollálni az indulataim, ideig-óráig megy, de aztán csak elszakad a cérna.
A kutyám és a gyerekem is bántottam/bántom, sokszor :((
Gyűlölöm magam emiatt, mert a lányom a mindenem mégis néha ráereszkedik a köd a fejemre és bántom. Lelkileg, testileg.
Nagy rá az esély, hogy X is hasonlóképp fog viselkedni, de ne legyen igazam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!