Nők, akik világ életetekben "fiúsak" voltatok, hogyan éltétek meg a terhességet stb?

Én is kb ugyanígy voltam, ismerős a helyzet :) Sose éreztem magam anyuka típusnak, sőt, eléggé nagy távolságot tartottam a gyerekektől. Ettől függetlenül mikor beütött hogy most már szeretnénk babát, egy percig se gondoltam hogy idegen lenne tőlem a terhesség vagy szoptatás, gyereknevelés.

Nemrég volt a 10 éves érettségi találkozónk és ott mondta vki, hogy szeretne majd ilyen laza anyuka lenni, mint én! :D SZóval nyugi, minden jó lesz :)

Ja, és most várom a 3. fiam :D :D

Nem értem az összefüggést. Ha már eljutottál oda, hogy gyereket szeretnél, miért is kéne máshogy megélned attól, hogy "fiúsnak" hiszed magad?

Mintha a fiús azt jelentené, hogy nem lehetsz gondoskodó anyja a gyerekednek...

Fiús voltam de nem fiú.. szval nem ugy alltam a dolgokhoz mintha nem nő lennék vagy nem puncim lenne. Csak a stilusom volt más. Nem a felfogásom.

Így aztán nőként álltam hozzá és élveztem

Én se vagyok csajos, nőies. Olyan farmer-póló-tornacipő, fesztiválra járós, sörözős,fiúkkal bandázós csaj voltam, akit baromira nem érdekel a körme, sose hord szoknyát meg ilyeneket.

Imádtam terhesen a pocakomat, nagyon vártam a kislányomat, és még a rózsaszínnel is megbarátkoztam a kedvéért :D nagyon szeretek anya lenni, a szoptatás természetes volt számomra, 2 évig szoptattam a lányomat. A szülés császár volt, farfekvéses volt a kisasszony, úgyhogy nem is probálkozhattam természetesen, de szerettem volna egyébként. Attól még, hogy nem vagyok nőcis, nőből vagyok...

És? :) Attól még van méhed és szeretnél gyereket. Nem egyformák a nők. És van tetováló motorozó nőismerősöm aki ugyanúgy szereti a gyerekeit, mint a körölmlakkozós vásárolni szerető.

(vagy nem tudom, most azt várod hogy jobb vagy mint a shoppingolós macák és a te gyerekednek sokkal jobb anyja lesz, mint a nőcis nőknek?! Nem értem......ha meg a kérdésed valóban komoly, akkor még szimplán éretlen vagy)