Miért van az, hogy baba korban többet foglalkoznak az emberek a gyerekük lelki világával és szükségleteivel, mint később?

Szerintem teljesen természetes, hogy egy " magatehetetlen lénnyel" többet foglalkoznak mert teljesen a szülőtől függ az életbenmaradása.

Később a gyermek fokozatosan leválik a szülőről.Ez lenne a normális.

Ha jobban belegondolunk a szülő legfőbb feladata, egy önálló, a szülő nélkül is életbenmaradó kiegyensúlyozott embert nevelni.

Az állatvilágban is megfigyelhető, hogy az utódok csak addig vannak a szülők oltalma alatt ameddig arra feltétlen szükség van.

Néhány generációval ezelőtt a gyermek tagja volt a családnak. Ma pedig a gyerek körül forog a "világ",és a társadalmi elvárás is azt lett, hogy a családi életet a gyermek igényeihez kell alakítani.

Ebből adódóan sok gyermek, inkább fiatal felnőtt érzi magát elhanyagoltnak, pont amiatt mert nem szokott hozzá a felelősségvállaláshoz, de még a minimális kötelesség vállaláshoz sem.