A babátok születése volt bármilyen hatással a házasságotokra/kapcsolatotokra?

Hullámvölgyek.. :)

Terhesség csodálatos idő volt, szülés meghitt és támogató. Az első időszakban rengeteget segített a párom, én fáradékonyabb voltam. Aztán picit kibújtunk a csigaházból a 3.héten, sétálni mentünk együtt, bátrabbak lettünk, igen, van egy gyerekünk és meg is ismertük! De aztán én anya lettem, ő meg férj akart lenni. A libidó különbségek óriási feszültséget okoztak. Minden nap téma volt, veszekedés. Rengeteget sírtam. Aztán próbálkoztam, hátha csak unszolni kell magam, de nem, nem jött meg sose a kedvem. Persze mindeközben imádtuk egymást.

9-10 hónapos korra sikerült lehiggadnunk. Néha már megkívánom én is szexet de ha rajtam múlna, havonta bújnánk össze..

Lassan 1 éves korra elmondhatom: kezd egyenesbe jönni minden. Átvészeltük a családdá válást! (Hogy nincs már annyi időnk egymásra stb)

Én totál kész vagyok. 7 hetes a második a baba. Hasfájos, és frontérzékeny.

Egyedül vagyok mind a két gyerekemre, mert a férjem külföldön dolgozik. Már 3.napja nem beszélünk mert nem tudom este felvenni a telefont a gyerekektől, ő meg nap közben dolgozik és nem tudunk beszélni.Erre besértődött és össze vesztünk. Ő engem hibáztat hogy nem veszem fel a telefont, én meg azon akadtam ki hogy nem érti meg hogy nehéz, és nem tudok vele beszélni.

De mióta meg van a második baba lényegesen többet veszekszünk és sértődünk egymásra pedig itthon sincs. Elötte nagyon jó volt a házasságunk. Szerelmesek is voltunk szinte egymásba, most nagyon nehéz és nem tudni mi lesz a vége.

Hullámvölgy.

Egyébként nekem inkább jót tett, túl hirtelen természetű voltam, és sokkal kiegyensúlyozottabb és türelmesebb lettem, amióta gyerkőc van. A férjem meg inkább pont fordítva a tök nyugis természetéből átfordult és sokkal türelmetlenebb - főleg velem, a gyerkőcünkkel kevésbé, vele nagyon jól megvannak. Én ezt annak tudom be, hogy nagyobb a nyomás rajta munka szempontjából. Alapvetően jól megvagyunk, de időnként olyan beszólásai vannak felém, hogy tényleg úgy érzem, mintha leöntöttek volna egy vödör jeges vízzel... Sokat kell dolgoznunk a kapcsolatunkon, sokkal többet, mint azelőtt. Nem mondanám rossznak, de időnként előjön a klasszikus probléma: otthon "ülő" feleség, és munkában megdeglő férj esete.

A szexuális életünk az viszont tragikus, pedig már két és fél éves a lányunk, gyakran alszik a nagyszülőknél, imád náluk lenni, mi pedig olyankor tök jó kis közös programokat szervezünk, de az együttlétek ritkák mint a fehér holló. Ez sem jó.

Én azt látom, hogy minden kapcsolatot próbára tesz a gyerkőc. Pont úgy, ahogy mondod. Te ki vagy mint a sz@r, mert kb szét van trancsírozódva a tested, mindeközben ellátsz egy babát, a férjed meg azért van ki, mert robotol a melóban, hajt mint a szemét, közben rátok gondol és veletek lenne, de tudja, hogy ő a bástya, neki kell anyagi biztonságban tartani a családját, és emiatt nem csak fizikailag, hanem idegileg is egyre csak fáradtabb. Ez egy ilyen időszak, de beszélgessetek errl minél többet. Biztosítanod kell róla, hogy megérted őt, és fordítva, neki is meg kell értenie téged. Viták vannak és lesznek, de tisztelni kell egymás munkáját (a tiéd most az anyaság), és sosem lenézni azt, amit a másik nap mint nap véghez visz. Magyarázd el neki, hogy megérted őt, és ha túlcsordult idegileg, akkor inkább menjen el pár órára kikapcsolódni - cserébe mikor te tudsz majd elszabadulni, akkor vállalja be a babót. Vagy akár már az elején is, segítsen be valahogy, ahogy neked szükséged van rá. Mindkettőtöknek kell a pihi, relax, feszkólevezetés, és akkor nem egymáson fogjátok kitölteni a stresszt.

Bocsi, hogy túlragoztam :)