Van egyáltalán megfelelő időpontja a családalapításnak?

Mi akkor vágtunk bele, amikor már a saját házunkban voltunk 2 éve. Így a hitellel tudtunk már kalkulálni, mindkettőnknek jó munkahelye volt.

Én akkor voltam 28 éves, férjem 31.

Most 4,5 éves a fiunk, ha minden jól megy, az 5 szülinapjára vég-törlesszük a hitelt...

Akkor érdemes gyereket vállalni, amikor tervezhető a közeljövő, és van némi tartalék.

Szerintem van egy alap, aminek meg kell lennie, vagyis, hogy az ember ne a semmire szülje a gyereket, de ha van egy albi, meg mindkettőjüknek van állása, akkor simán.

Amúgy tökéletes időpont nem létezik, mert mindig lesz valami, ami miatt halogatni lehet a dolgot.

Pl. majd ha mindketten befejeztük a sulit... be lett fejezve, de... majd ha lesz jó munka és fizu, meg megtakarított pénzünk... ez is megvan, de... majd ha éltünk egy kicsit, mert eddig csak a munkának éltünk... ez is megvan, de... kellene egy nagyobb lakás, hogy majd a kölykök elférjenek... ez is megvan, de... kellene egy nagyobb kocsi, hogy a kölykök elférjenek stb...stb... Aztán jajj, nem esek teherbe, mert 40 évesen már kicsi az esély, gyorsan menjünk beültetni... jah, hogy évek óta nem jön össze, már nem is fog, mert 48 vagyok :(

Ha a párodnak lesz munkája és meg tudtok élni, akkor simán bevállalhatjátok, főleg ha grátiszban van segítségetek, aki a baba mellett segíteni tud (pl. nagymama stb.).

Mi is albiban vagyunk, és most vagyunk ingatlan vásárlásban, hogy sajátban legyünk. A fiúnk 2 éves.

A másik. Mindent akkor sem adnék meg a picinek, ha enyém lenne Dárius kincse. Nem akarnék elkényeztetett kis se-gg-fejet kinevelni. Úgyhogy ettől nem féltem.

Van.

Mi azt vártuk meg, amíg egy vacak időszak után nekem is lett normális állásom a szakmámban, normális fizetéssel. Ledolgoztam, ami a gyedhez kellett és belevágtunk.

Ekkor a férjem már 5 éve ugyanott dolgozott, felfelé ívelő karrierrel, jó fizuval.

Lakásunk nem volt, de az önerő szépen gyűlt.

30 évesek voltunk.

A gyerek 1,5 éves korában írtuk alá az adásvételit a lakásunkra.

Egyébként nem, nem féltünk. Jó megtakarításunk volt, férjemre, mint a főkeresőre biztosítást is kötöttünk.

A helyedben azt biztos, hogy kivárnám, míg a férjed rendes állást nem talál, mert ha csak nem akarsz a gyerek féléves korában visszarongyolni dolgozni, akkor az ő keresete fog számítani igazán, mert még egy jó CSED/GYED se elég önmagában egy családnak.

30 éves voltam, amikor megszületett a kisfiam, 32 voltam, amikor megszületett a kislányom.

A fiam születése előtt sikerült eladnunk Pest egy nagyon lepukkant környékén a lakásunkat, és hitellel, de meg tudtuk venni álmaink lakását egy kertvárosi kerületben. Mire a fiam megszületett, a lakhatásunkat megoldottuk, nagyon pozitív változás volt, pont ideális a gyermekhez. Mindketten stabil munkahellyel rendelkeztünk, mindkettőnk előtt bőven volt előrelépési lehetőség, ami komoly fizuemelkedéssel járt. A fiam és a lányom születése között visszamentem dolgozni (bár nem sokáig, mert hamar jött a lányom), hirtelen nagyon jó fizut kaptam, azóta pedig már több mint kétszeresére emelkedett a fizetésem. A férjem is jól keres.

Szval számunkra az volt a legfontosabb, hogy stabil megélhetésünk legyen és élhető lakhelyünk. Saját autónk akkor még nem volt, egy éve vettünk autót. Megtakarításunk sem volt, tudtuk, hogy van annyi bevételünk, hogy a babánknak mindene meglesz, félre fogunk tudni tenni, de akkor az új lakás vásárlása elvitte minden tartalékunkat. Nem éreztük problémának. Viszont ha nem lett volna a férjem jó fizetése, nagyon megszenvedtük volna a hosszú gyedet-gyest. Ahogy visszajöttem dolgozni, újra helyreállt minden.

Szval stabil munka, normális bevétel, élhető környezet (szerintem nem létszükséglet sem a saját lakás sem a saját autó).

A férjed találjon normális állást, ez most a legfontosabb. Viszont azt túlzásnak tartom, hogy a képzése végéig várjatok a babával. Gondolom, te már nagyon szeretnél babázni, időben is vagy, tombolnak az anyai ösztöneid, nem kérheti tőled, hogy várj még 5 évet.

megfelelő nem tudom, max ideális:

ha van mindkét félnek munkája

valamennyi megtakarítás

vagy saját ingatlan vagy nem okoz gondot az albérlet fizetése

és érzelmileg is készen vannak mindketten

Mi megcsereltuk a sorrendet.koran jott a ket nagy.tanultunk mellettuk.plusz parom a rendes munkaja mellett maszekolt az eredeti szakmajaban.alberletben laktunk,de nagyon jol tudtunk felretenni(foleg a maszeknak koszonhetoen).sosem vettunk felesleges dolgokat.pl rendes kavefozott(szarvasi,expresso) csak most vettunk,idaig halogattuk,nezegettuk,ragtuk a dolgot(12evrol beszelek)jol megvoltunk a kotyogossal is.pedig vehettunk volna ezelott is barmikor.csak szemleltetes kep irtam ezt a peldat.

Szoval a nagyok koran jottek(18 voltam,parom 21).

10 ev alatt osszeraktuk egy lakas arat.mondjuk kocsit vettunk 8 eve.mindkettot hitel nelkul.es a kocsi akkor 2 eves volt,nem egy lepukkant oreg jargany.

Igy mara teljesen kifizetett lakasban elunk.ebben laktunk albiban mar egy ideje.megszerettuk es jo aron is jutottunk hozza(megyeszekhelyen,nem egy utolso faluban).

Most ujjitgatjuk,szepitgetjuk.most erre sporolunk.

Sztem sosem fogunk atlagos csaladkent elni.nem ugy vagyunk bekotve.semmit nem veszunk hitelre pl.,mindig van felretett penzunk ha valamire hirtelen kell.

A gyerekek megkapnak mindent,de nincsenek elkenyeztetve.nem allnak halomban a ruhak a szekrenyekben mert jajj de cuki.ami kell azt veszunk,nem tobbet.

Parom ilyen,es en nem banom,,hogy elfogadtam es leszoktatott a regi dolgaimrol,es arrol amit a szuleimnel lattam(fizeteskor mindent megvesznek,aztan ho vegen meg szamoljak az aprot)

Szoval hozzaallas kerdese szeritem.nincs idealis kor.gyerekek nelkul biztosan hamarabb es konnyebben elertuk volta ezt az allapotot.de jo dolog fiatal szulonek lenni.

Sokaknak gyerek nelkul sem sikerul ennyi idosen sajat lakast venni,onerobol hitel nelkul.

Paromnak epitoipari szakmaja van 2.ezekben maszekol.gyerekek es munka mellett erettsegizett majd technikumra ment.az elmult evekben a munkahelyen is rengeteget lepett elore.8 eve egy helyen dolgozik.soron kezdte,mara merotechnikus.en szinten a gyerekek mellett erettsegiztem majd tanultam szakmat.

Minden evben nyaralunk,jarunk allatkertbe,strandra,cirkuszba,kirandulni.evente parszor kettesben is eljarunk.de esszel tesszuk.a balaton eppen olyan jo szorakozas itthonrol vitt kajaval mintha ott ebedelnenk etteremben a sokszorasert.

Sokszor inkabb veszunk jegkremet es itthon esszuk fagyizas helyett.ezek aprosagok,de sokat meg lehet fogni.

Nekünk is 3-4 évet kell várni h saját lakásba költözhessünk,most egyenlőre egy 1 szobás kis lakásban élünk de mi már nem akarjuk halogatni szerintünk ezt a pár évet kibirjuk egy szobában a gyerekkel :)

Én 27 vagyok a férjem 31.

Ez nem szerencse kerdese.mi sem orokoltunk,nem nyertunk a lotton sem.

Egyszeruen koran jott a gyerek es mi akkor ugy hataroztunk,hogy dolgozunk azon,hogy mielobb sajat lakasunk legyen.

Sporoltunk,meloztunk,tanultunk erte.

Erettsegink sem volt meg mikor teherbe estem,nemhogy orvosi diplomank.

Igaz,hogy ezert az elmult evekben sokmindent megvontunk magunktol,de megerte.akkor sem mentunk el kulfoldre nyaralni amikor millioink voltak a bankban.

Akkor sem vettunk draga ruhakat,coca-colat es mas draga dolgokat mikor millios osszeg volt a szekrenyben.

Hozzaallas kerdese.