Abortusz! Igen vagy nem? (bővebben lent)

Le fognak pontozni, de szerintem ne tartsd meg! Nem biztos, hogy az lenne a jó, hogy azon idegeskedsz, hogy miből teremtsd elő a babának az ennivalót. Plusz a pénztelenség megrontja a kapcsolatot is, és egy pici gyereknek nem azt kell hallgatnia, ahogy a szülei marják egymást.

Persze tudom, hogy nem minden a pénz, de ha nincs, az nagyon megnehezít mindent.

Nézd, ma Magyarországon kihalt volna a nemzet, ha mindenki abból indul ki várandóssága elején, hogy épp akkor hogyan állnak. Bizakodónak kell lenni, ritka az, hogy egy család éhen hal, vagy bokorban alszik, nemde? Nem szabad annyira aggódni. Szeretitek egymást, nem? Szerintem miután megszületik a pici nagyon sok örömötök fog benne telni. A sulit simán lehet csinálni baba mellett, az én évfolyamomon rengeteg kismama van, (levelező) és nagyon jól bírják. Gondolkodhattok párod munkája mellett esetleg valami vállalkozásban, pl. sminkes lehetsz, vagy ha tudsz varrni, varrhatnál, van is ötletem, kis kreativitással meg lehet oldani mindent. Viszont egy kis emberke élete nagyon drága kincs ám. Ő már él benned, és ha látnád őt 12 hónap múlva, hogy mennyire cuki, biztos meg sem fordulna a fejedben, hogy véget vess az életének.

Nálatok még az örökbeadást sem javasolnám, hisz nem egyedülálló leányanya vagy, de tudod az is egy nagyszerű megoldás, sokan várnak rá, hogy örökbefogadhassanak.. Ott van például a Gólyahír Egyesület. De szerintem neked csak egy kis bizalomra, hitre van szükséged, hogy jó dolgokat várj a jövőtől. Persze én megértem, hogy ha nem tervezett baba ő, aki a pocidban lakik, fel kell dogloznod még az új hírt, az új szerepet, de olyan fantasztikus dolog ám!

Aztán tudod az abortusz után (ismerősömnek pl.) nem lehetett már gyereke, akárhogy is próbálkoztak, és végül örökbe fogadtak egy kisfiút. Bízzál!

nehéz, mert nekem egészségügyi okból pénteken szakitják meg a terhességemet.

De ha ennyi a hátráltató,akkor inkább ne tartsd meg.

Lehet két év múlva,már mindenből a legjobbat fogod tudni adni neki

én nem tudnék azzal a tudattal tovább élni, hogy a gyermekem életét elvettem. Meg félnék, hogy a sors mit mér rám cserébe. Lehet, hogy hülyeség...

És én is úgy gondolom, hogy ahová az isten báránykát ad, oda legelőt is ad. Pedig nem vagyok vallásos.

Mit érzel, elbírná a kapcsolatotok? Tehát komolyan együtt tervezitek az életet?

Csakmert mi a férjemmel úgy terveztük, ezért megtartottuk a kisfiunkat. Imádjuk, örülünk neki de azért segítség nélkül, költözködve, rengeteget melózva nem épp a legszebb terhességem volt. A kisfiam nagyon hasfájós is volt eleinte mi is nagyon kezdő szülők voltunk, én sokszor éreztem azt hogy eszméletlen rossz anya vagyok.

És ez tuti azért volt mert nem igazán álltunk még készen a babára. Szép, okos, és csodálatos dolog a baba de azért fenekestül felfordítja egy pár életét:)

Mostmár jobbra fordultak a dolgok (anyagilag), és semmiért se adnám a fiamat de ha mégegyszer kezdhetném, nem bíznék meg csak a gyógyszerben hanem még mást is alkalmaznék védekezésre...mert most is azt mondom, nem voltunk még felkészülve egy babára.