Család és munka együtt. Családanyaként, egy első osztályos gyermekkel mennyire lehet szörnyű az alábbi munkarend?
Első osztályos a gyermekem, aki születésétől fogva ahhoz van szokva, hogy a mindennapokban főként anya (én) látja el. Apa 12 órában dolgozik, így ő az esti órákban tud a gyerekkel foglalkozni, ami leginkább a játékokban merül ki (az sem lekicsinylendő dolog).
Amióta visszamentem dolgozni, a (72 éves)nagymama segít reggelente, én hajnalban megyek dolgozni, addigra ő jön hozzánk, ő kelti hétkor a gyermeket, ő viszi nyolcra az iskolába. Nagyon hálás vagyok az anyósomnak, hatalmas segítséget nyújt ezzel, ha ő nem lenne, én nem tudnék dolgozni járni a másik városba (hat órára járok minden hétköznap)Így, mivel eléggé időben végzek a munkahelyen, így délután már én megyek a gyermekért a suliba, délután már tudok vele tanulni/gyakorolni, van időm bevásárolni, van időm a háztartásra, van időm a vacsorát elkészíteni, együtt vagyunk esténként.
Nos, úgy néz ki, hogy ebben a hónapban elveszítem a munkámat. Nézelődtem mindenfelé, normális határokon belül gyakorlatilag bármit elvállalnék, mert ugye valamiből élni kell. Egyetlen munkahelyet találtam, ahová fel is vennének. Céges busz hozna-vinne egy 120 km-re lévő munkahelyre. Ott az alábbi munkarend van:
Három munkanap reggel 06-18 óráig három nap pihenőidő, következő három munkanap 18-06 óráig, majd ismét három nap pihenőidő. Az a nap, amikor pl. reggel hatkor leteszed a munkát, már a pihenőidő első napját képezi.
Nos, bizonytalan vagyok, hogy elvállaljam-e a munkát, vagy nézelődjek valami másfelé?
egyrészt, kell a munka, tőlünk elég sokan járnak hasonló munkarendben. Vidéken, falun lakunk, túl sok ugrálni valónk nincsen. Ha nem lenne kisgyermekem, kérdés nélkül mennék is. De így?
Gykorlatilag alig lennék itthon, a gyermekkel való foglalkozás nagyobbrészt az anyósomra hárulna. Tudom, hogy ő itt van, jó kezekben hagynám a gyermeket, de mégis, nem neki szültem a gyereket, nem háríthatom rá a terheket. Ő sem fiatalodik, nem is egészséges. Így is nagy segítség, hogy reggel ötkor ott van, és nyolcig besegít minden hétköznap a gyerek körül. De így már négyre kellene jönnie hozzánk, neki kellene érte mennie, neki kellene tanulni vele, neki kellene vacsorát készíteni, stb. Én este nyolc felé érnék csak haza, gyakorlatilag fürdés után, meseolvasásra, lefekvésre.
És a gyerek ezt nem sínylené meg? Így mindkét szülője 12 órában dolgozna.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Szerintem belefér, nálunk a párom dolgozik ilyen beosztásban.
Nagyi nem kell oda minden nap, hiszen ezzel a munkarenddel átlagosan 15 napot dolgozol egy hónapban.
Plusz az éjszakás után elindul a gyerek, mire hazaér, te ki is alszod magad, és nincs probléma a délutáni együttléttel. :) Kivéve, ha épp hétvégére esik, kérdés, hogy apu dolgozik-e hétvégén, vagy tudja tartani a frontot olyankor. De viszonylag sok hétköznapod lesz szabad.
Ami a hátránya az ilyen melónak:
- Havonta egy teljes hétvégéd szabad csak (péntek-vasárnap), meg egy jön ki szombat-hétfő arányban, de a hónapok csúszása miatt általában csak az egyik jut egy hónapra, ritka a kettő, néhány havonta.
- Nem tudom, nálatok ez hogy lenne, de pároméknál nincs ünnepnap sem, idén pl. pont úgy jön ki a munkarend, hogy dec 24-26 nappalos, 30-31-1 éjszakás... Családosokra nyilván tekintettel vannak, de nem mindig. Ez anyaként neccesebb.
Összességében, a hétköznapok a kisebb gond, de őszi szünet, téli szünet, ünnepek, ezek jelenthetnek gondot.
Én kipróbálnám, próbaidő alatt még mindig mondhatod, hogy bocsi, mégsem, illetve mellette nézelődhetsz továbbra is.
válasza:és mi van, ha abban a 3 napban, amikor nappalos vagy a gyerek a mamánál alszik? vagyis nem is kell 3 nap, mert lehet, hogy apának pont közbeesik pihenőnapja. szóval nem a mama lenne rángatva, és a gyerek is kevésbé érezné meg a körülötte lévő állandó rohanást, ha lényegében 2hetente 3 napra mamázna a kicsi.
6-7 éves... enyém is ekkora. én nem mondanám, hogy emnjen egyedül. 200 méterre lakunk a sulitól, de nem engedném egyedül. Miért nem? mert basszus azt sem tudja, mikor kell elindulni. nem ismeri az órát (bér barátkozik vele), nem érzékeli úgy az időt, elkezd játszani, bekapcsolja a tévét és máris vége a világnak körülötte.
Ráadásul reggel még talán oké, de nálunk az elsősöket nem engedik haza a suliból csak szülővel vagy írásos kérelem alapján nagytesóval, nagyszülővel...
válasza:" Miért nem? mert basszus azt sem tudja, mikor kell elindulni. nem ismeri az órát (bér barátkozik vele), nem érzékeli úgy az időt, elkezd játszani, bekapcsolja a tévét és máris vége a világnak körülötte.
Ráadásul reggel még talán oké, de nálunk az elsősöket nem engedik haza a suliból csak szülővel vagy írásos kérelem alapján nagytesóval, nagyszülővel..."
Egészen pontosan azt írtam, hogy nem kell már hajnalban ott lenni a nagyinak, elég 7-re megérkeznie. Ha nehézkesen jár, nyugodtan el lehet indítani a gyereket a suliba egyedül.:-) Egyébként az, hogy ismerje az órát, pláne a digitális kijelzőset, nem nagy kunszt megtanítani, az enyémeket pedig szintén írásos kérelemre, az én felelősségemre simán elengedték haza kísérő nélkül. Két saroknyira lakunk az iskolától, rugalmas munkaidőben dolgozom egyedülálló anyaként, ami azt jelenti, hogy időnként hajnalban indulok, vagy este 7-re érek haza. Nagyi pedig nem mindig hadrafogható, nem is akarom rángatni, csak akkor, ha tényleg múlhatatlanul szükség van rá, pl. munkaügyben napokig nem vagyok itthon, vagy későn érek haza. Volt már szülői értekezleten is helyettem, ha úgy alakult, utána beszámolt. Ezek nem megoldhatatlan dolgok, a gyerek pedig nem sínyli meg azt, ha önállóságra és kötelességtudatra van nevelve, épp ellenkezőleg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!