Miért szeretnék 19 évesen babát? Más is érez/érzett így?

Igen, én éreztem.

Akkor már 4 éve voltam a párommal, és nagyon úgy nézett ki, hogy örökre együtt leszünk. Nagyon akartam babát, de elfojtottam magamban az érzést, ugyanis nem akartam kitolni a saját gyerekemmel, valamint saját magammal sem. Mivel még tanultam, teljesen a páromra lettem/lettünk volna utalva, ezt pedig nagyon nem akartam, hiszen bármikor véget érhet a kapcsolat, vagy elveszítheti a jól fizető állását stb..

Továbbá féltem attól, hogy egy gyerek mellett nehezebb lenne tanulnom, világot látnom, karriert építenem, saját lakáshoz/házhoz/autóhoz jutni idővel, én pedig meg akartam alapozni egy normális életet, nem olyat, ahol másoktól függ az életem.

Végül 23 voltam, amikor szétmentünk. Örülök, hogy 19-20 évesen nem vállaltam be a babát. Érettségi után elvégeztem egy OKJ-s képzést, majd 3 műszakos munka mellett főiskolai diplomát szereztem. Folyamatosan dolgoztam és spóroltam 16 éves korom óta (az OKJ-s képzés végéig diákmunkáztam, a 3 műszakosat már főállásban csináltam) szóval most eljutottam arra a pontra, hogy ingatlanvásárlás küszöbén állok. Közben fillérekből utazgattam (voltam Ausztriában, Angliában, Szlovákiában, Lengyelországban, sőt egy kis szerencsével Japánban is eltölthettem 3 hetet), szóval világot is láttam. :-)

Lassan 2 éve vagyok együtt a mostani párommal. Sokat beszélgetünk esküvőről, babáról, közös jövőről. Már nem tartok egyiktől sem, mert tudom, hogy ha bármi történik vele, vagy a kapcsolatunkkal, akkor egyedül, illetve egy babával is boldogulnék.

Nehéz volt idáig eljutnom, 3 évig konkrétan nem aludtam a meló-túlóra-suli-tanulás mellett, de mára örülök, hogy így alakult.

25N

Azért az első válasza elég negatívan állítja be az anyaságot, mintha csak lemondásról szólna az egész. :D

-szabadság: nyilván kicsit több szervezést igényel az életetek, de nem kell bezárva lennetek 0-24 a házba.

-alvás: a lányunk 3 hetes kora óta átalussza az éjszakákat (este 8-tól reggel 9-ig minimum), előtte is csak egyszer ébredt, hajnal 4-5 körül. Kapott tápszert és aludt tovább. Szóval többet alszok most, mint gimnazistaként, egyetemistaként.

-csend: tény, hogy nem lesz már soha síri csend a házban, kivéve, mikor alszik a pici. De aki ezt akarja, nem vágyik gyerekre.

-nyugalom: szintén relatív. Nekem vannak nyugodt óráim, sőt. Sosem stresszelem magam, eleinte a cél az volt, hogy a baba és én éljük túl a napot. Ha úgy érzem, pihenésre van szükségem, elmegyek masszíroztatni, vagy sportolni, számomra ezek teljesen pihentetőek.

Vagy csak befekszem a hálóba olvasni, amíg apa van a lányunkkal. :)

-utazgatás: Erről miért kéne lemondani?! :D

Másfél éves a lányunk. Megjártuk már vele Angliát (többször is), Spanyolországot, Dubai-t, a Francia Riviérát és Horvátországot, valamint havonta-2 havonta kiautózunk Ausztriába, Bécs mellé. Sőt, nélküle is voltunk négyszer (egyszer 1 éjszakát, kétszer 5 éjt és most, a nászútonkont 10 éjszakát).

-bulizás: Nyilván egy baba mellett nem fogsz tudni úgy bulizni, mint egy egyetemista. És a legtöbb hétvégéd sem arról fog szólni, hogy hány felest tudsz meginni, vagy hogy minél több pasi figyeljen rád. De én személyszerint ezt nem is igénylem. Régen, ha itthon kellett töltenem 1-1 szombat estét, nem éreztem jól magam. Azon gondolkoztam, milyen jót tudnék most is bulizni, de most már az az igazi boldogság, ha a férjemmel és a lányunkkal vagyok, majd miután Ő elaludt, összebújunk, vagy filmezünk, borozgatunk.

-spórolás: Ezt nem értem... A gyerekünk előtt sem spóroltam, most sem teszem.

-márkás ruhák: ??? :D

Van valami szabály, hogy csak a szingli, gyerektelen nők viselhetnek márkás holmikat? Eddig nem találkoztam vele... Nyilván nem Gucci cipőben, meg Saint Laurent táskával megyek homokozni, de azért nem kell azt gondolni, hogy akinek gyereke van, csak macinacit, meg edzőcipőt hord.

-szép test: Tenni kell érte. 19 kg-ot hívtam a terhesség alatt, sporttal és megfelelő étrenddel eltűnt a szülés után mind. De aki mértéktelenül eszik mindent és meg sem mozdul azért, mert ő terhes és "kettő helyett kell ennie", meg is érdemli, hogy elhízzon (és most nem az olyanokról van szó, akik orvosi utasításra fekszenek végig).

De rólam el sem hiszik, hogy van már egy gyerekem, mikor nem baba nélkül látnak. Vagy azt hiszik, a nővére vagyok. :)

Miért, szerinted ha most nem hagyom el magam, akkor majd később megteszem? :)

Ugyan, szervezés kérdése minden.