Ki hány évesen, milyen háttérrel szülte a kisbabáját, milyen korban mit érzett, másképp neveli-e gyermekét?

Én 19.5 évesen szültem az elsőt,külön ház,autó,vállalkozás...ő 11 évvel idősebb volt.5 év után elváltunk,én szereztem lakást(autó az enyém volt),felépítettem az életünket.Nagyon jó fej,intelligens,közvetlen "majdnem" felnőtt lett belőle.

A 2.babámat 35.5 évesen szültem,hasonló körülmények közé(ház,autók,annyi,h a lakásom megmaradt).A pici 1 éves,és imádják egymást(a gyerekek is,és az új párom-nagy fiam között is minden rendben).Az én nevelési elveim nem változtak,és a következő babánál sem fognak(szeretnénk még 1 babát).Én örülök,h a korai és késői(ennyi idősen már nem is számít annak) gyereket is bevállaltam,életem legjobb 2 döntése volt.

Mi a tipikus "Minden legyen meg, mire jön a gyerek" pár vagyunk.

Kb. kétezer éve együtt vagyunk, kisebb-nagyobb zökkenőkön át fősuli óta.

Meló vállalás, gályázás egyszerre több helyen is (persze majdnem ráment a kapcsolatunk is...), lakás vásárlás, gályázás tovább, összeházasodás, aztán meg azt vettem észre, hogy mindjárt 30 vagyok, és a nagy "élettervemből" a gyerek még csak terv szinten sincs, hát úgy döntöttem, hogy bevállaljuk, végülis minden adott.

Lakás, autó, hitelek... :-)

Már bánom, hogy nem vállaltam be előbb.

Nem is értem, hogy élhettem eddig nélküle.

Így viszont függetlenek vagyunk, igazi, önálló család.

Ha előbb bevállalom a manót, akkor valószínűleg valamelyikünk szüleivel kéne hadakozni a gyereknevelésen.

Én úgy érzem mi "pont akkor amikor jó" időben vállaltunk gyereket.Középiskola óta együtt vagyunk,2 és fél éve az egyetem befejezése után házasodtunk össze és már nagyon régen arról álmodoztunk,hogy babánk lesz(csakhát suli majd meló, hogy azért minden juttatást megkapjunk).Tehát nálunk ez sosem olyan kérdés volt,hogy majd ha "úgy érzem,hogy kész vagyok egy gyerekre akkor lesz" mert már rég kész lettem volna csak a többi körülmény miatt vártunk.Most 26 vagyok és 4 hós a kislányunk,akit imádunk mindketten és nem is tudom már elképzelni,hogy is tudtunk nélküle élni.Úgy érzem most teljes az életünk és ez az az állapot amire világ életemben vágytam. És úgy néz ki,h a mostani 1 szobás lakást végre le tudjuk cserélni 3 szobásra ahova meg majd a kistesó is jöhet már.:-)Egyébként szerintem nincs későn vagy korán,mindannyian mások vagyunk.Nagyon jó lenne ha mindenki akkor szülne amikor tényleg megérett rá,és ha valaki nem érik meg erre(mert olyan típus) akkor csak félelemből vagy megszokásból ne szüljön.Hisz nagyon nagy felelősség!

Jó babázást mindenkinek!:-)