Miért utálom olvasni a gyerekes anyukák aggodalmait?

"Nyugi aki normális nő az nem lesz ilyen."

Azèrt meglepő, hogy a normálisnak gondolt nők 90%-a mègiscsak belebuggyan a gyerekbe...

:D

A megoldás h akkor ne találkozz anyukakkal és megelőzod ezeket a csevejeket :D

Én sem beszéltem a várandósság minden egyes alkalommal dolgairól.ha megkérdezték jól vagyunk-e mindig azt mondtam igen(mégha majd kettészakadt a hátam az egész napos munkában az állástól,meg nem is szeretek panaszkodni).

Most h megvan a gyerek,így is mindig röviden -tömören válaszolok a kérdésekre.hiszen ahogy írtad nem áll meg az élet (vagyis nem kellene!)

Csak az a helyzet h vannak olyan nők,akiknek egyszerűen annyit Ők a mindenük(jó mint mindenkinek a gyereke a legfontosabb ez nem is kérdés),hogy egyszerűen nem tudnak másról beszélni :( és van aki meg bent van a négy fal között és nem járnak közösségbe,nem lát -hall semmi érdekeset nem tud új dolgokat,nincs hobbija csak létezik a gyereknek.

Tényleg a közösségi oldalak is....

Én kb 36 hetes terhes lehettem mikor kikerült egy kép rólam.azóta talán egy van a gyerekről (8 hónapos lesz lassan) de az sem premier plan csak a gyerek.ez az egyik halálom h tele rakják képekkel meg kiirasokkal h jön a foga,tud ülni,átfordul stb...

:D:D:D

Jah, igen, ne olvasd a gyerekes anyukák bajait. Ennyi!

Bár, ha te is terhes leszel nem fogod tudni kikerülni az állapotoddal járó kèrdezősködèst. Az emberek ilyenkor szinte várják, hogy valamièrt nyavalyogj!

"én a babámmal jönni-menni akarok,normális életet élni,nem pedig ebbe az anyaszerepbe beleragadni"

Amíg itt tartasz, ne vállalj!

Nem kötelező gügyögni (beszédfejlődésre káros is), állandóan csak a gyerekről tereferélni, jajongani, panaszkodni olyannak, akit nem érdekel...

De onnantól hogy anya leszel, végérvényesen az leszel, nem lehet visszacsinálni.

A jelenleg "normálisnak" tartott életednek onnantól annyi, mert ott lesz egy harmadik, akinek az elsőnek kell lenni.

Sok mindent lehet gyerekkel is, de csak az ő igényeinek figyelembevételével.

Mondok egy példát: lehet bátran utazni kisgyerekkel is,

de pl.: nem rángathatod végig Thaiföldön a hátadra csapva kitéve mindenféle fertőzésnek amikor még az itthoni alap inmunizáláson se esett át, főleg hogy az ottani egészségügy még segíteni se tudna.

Hát ha már most ezért a "problémáért" is feltettél egy kérdést, nem kizárt, hogy neked is lesznek hasonló kérdéseid :D

Attól, hogy valakit érdekel a gyerek-téma vagy választ keres valami megoldandóra, félelmére... stb. és itt kérdez vagy az életben, még nem biztos, hogy más nem érdekli vagy nem fogja, csak most ezt a szeletét látod. Plusz az emberek - szülők és gyerekek is - sokfélék, nem lehet őket tuti kasztokba sorolni.

Aztán meg az a gyerekember (aki csak egy évig baba és csak pár évig kicsi) meg azért nem csak úgy "lesz és kész", hogy majd problémamentesen alkalmazkodik, mint valami kiegészítő és majd nem változtat meg semmit. Sokféleképpen alakulhat és nagyon átszabhatja az életed - akkor vállald, ha ezt a rizikót is vállalod. Ha még a mérleg arrafelé billen, hogy a vágy iránta inkább elvárás a korod miatt, de igazából sajnálnád feladni a mostani életed, nem biztos, hogy jó ötlet.