Örökbeadás vagy abortusz?

Szia!

Én az örökbeadást választanám, ha csak ez a két opció van. Bármennyire mondják is, hogy az abortusz könnyebb, ez csak azokra igaz, akik tényleg, őszintén nem látnak többet a gyerekben, mint sejtcsomót, és az elejétől szilárdan tudták, hogy abortálni akarnak, ha terhesek lesznek. Aki már felteszi a kérdést, hogy biztos jó-e ez, annak már igen nagy eséllyel lesz utána bűntudata, hiszen elpusztíttatja azt a kis emberkét, még ha az élete legkezdeti szakában teszi is. Később, amikor a már tervezett gyerekét várja, könnyen visszajöhet a dolog, de akár posztabortusz depresszióba is eshet. Az örökbeadás sem könnyű lelkileg, de ha a nyíltat választod, megtehetsz mindent azért, hogy a gyerek egy szerető családba kerüljön. Neki jó lesz, mert normálisan, szeretetben nőhet fel, élhet. Az örökbefoadóinak is jó lesz, te adhatod meg nekik ezt a nagy boldogságot. Ha úgy egyeztek meg, akkor még tájékoztatnak is a gyerek fejlődéséről. Az örökbeadás egyáltalán nem azt jelenti, hogy egy "szar ember lepasszolja a gyerekét" hanem lehetőség arra, hogy egy rosszkor érkezett gyerek is élhessen, és hogy azok, akiknek nem lehet gyermeke, mégis szülők lehessenek.

Végezetül: huszonéves egyetemistaként gyereket vállalni nem a világ vége. Nem egy, nem két ember meg is teszi. A gyerek után járnak támogatások, az egyetemtől is több pénz jár. Sajnos nem vagyok ennyire képben, de vannak egyetemistaként szült ismerőseim, akik kaptak támogatást azon felül, ami az állam részéről minimum. Egyéni tanrendet kérve még a tanulmányaiddal is haladhatsz. Úgyhogy nem olyan reménytelen az sem, hogy ti neveljétek fel. De ha annak érzitek, akkor inkább az örökbeadás, mint az abortusz.