Miota van gyereked jobban vagy kevesbé olvadsz el más gyerekétől?

Kevésbé. Szeretem a gyerekeket, mindig is szerettem, viszont a sajátjaimba valósággal szerelmes vagyok (értsétek jól, egyébként vállalom a lepontozást).

Jól megfogalmaztad, kérdező: semelyik másik gyerek nem lehet olyan édes, fantasztikus, tökéletes, amilyen az én fiam és lányom.

Ugyanez van a kutyákkal is. A gyerekeim előtt imádtam testközelben lenni az állatokkal, minden szeretethiányomat rajtuk vezettem le. Most itt vannak a gyermekeim, két szeretetbomba, már nincs szükségem levezetésre.

Mindig szerettem a gyerekeket, szerettem volna sajátot, de idegen gyerekekkel sose voltam el, rokon gyerekeket pesztráltam csak, ha kellett. Cuki, aranyos, de hogy olvadjak el tőle, olyan nem volt.

Már a terhesség alatt még kevésbé hoztak lázba az idegen gyerekek.

A sajátomat imádom, ő a mindenem. Dehát ez így normális - szerintem, hiszen ő az enyém, nem pedig egy idegen. Össze sem hasonlítható.

Jó, hát majd ha nekik is lesz gyerekük, megértik :D

Nekem a kisebbikem másfél éves, imád ő is bandázni mindenkivel, idegenekkel is, de én el szoktam hívni, mondván, ne zavarjunk, és ha mondják, hogy nem zavar, és hívják, hogy jöjjön, akkor odaengedem. Pont azért, mert én is tudom, hogy aki végre kimozdul otthonról gyerek nélkül, az nem biztos, hogy olyankor is gyerekkel szeretne foglalkozni. Meg úgy egyáltalán, lehet, hogy fontos megbeszélnivalójuk van, vagy akármi, csak udvariasak, és nem szólnának, hogy zavarunk, úgyhogy én is próbálok erre odafigyelni a saját gyerekeim esetében.