Nektek volt már komolyabb játszótéri konfliktusotok?

Játszod a jó anyát... Hát ő még csak nem is játssza, ha anyuka létére más anyukát bánt.

A dackorszak nem egyenlő azzal, hogy másik kisebb gyermeket bánthatja.

Én lehet, hogy a helyedben bele álltam volna a konfliktusba, de csakis a saját normális stílusomba nem kiabálva köpködve csak el magyaráztam volna, hogy mégis hogyan illik egy játszótéren viselkedni.

Utolsóval egyet értek.

Érezze a gyermeked, hogy a bajban is ki állsz érte, hogy később ő is tudjon magáért.

Én tutti azt csináltam volna, mint te.

Nehogymár azt tanítsam a gyereknek, hogy az idegbetegekkel le kell állni vitatkozni.

Megmondtam volna hangosan, hogy szóljon a gyerekére, ha nem akarja, hogy én szóljak rá, mert bántja az enyémet.

Ha elkezdene ordibálni, megmondanám hangosan, hogy aki így viselkedik, azzal nem szabad foglalkozni, és eltűnnék a gyerekemmel.

Nem nevelés kérdése, minden gyerek megvédi magát, vagy bőg, mert nem mer kiállni magáért. Ez a kétfajta bölcsiskategória van, a többség azért elég öntudatos, és foggal körömmel harcol az igazáért. Főleg, mivel ritkán tudnak beszélni 2 évesen összetett mondatokban.

Hogy állítottad le a nagyobbat? Megfogtad a karját? Én erre kiakadnék, ha esetleg ezt tetted.

Az meg szintén elmebeteg, aki megfélemlítene egy gyereket akárcsak egy felélegyintéssel is. Szerencsétlen tényleg nem tehet róla, hogy könnyen elpattannak nála az idegek, az anyja az egyetlen hibás a történetben, aki nem próbálja tanítgatni a helyes viselkedésre.

Én egyszer két kislány anyukájával kerültem nézeteltérésbe.

A 10 év körüli gyerekei a játszóház babarészlegén bunkert akart építeni, a 2 évesem meg odament hozzájuk, megfogta az egyik szivacsot, ami a földön volt. Az egyik gyerek azt mondta a másiknak, hogy zavard el, az én gyerekemre utalva. A kislány rámnézett és nem csinált semmit. Az anyja megszólalt, hogy zavard csak el.

Nem mondtam semmit, eléggé lefagytam, csak odamentem a gyerekemhez és beszéltem neki a szivacsot fogva a színéről. Az anyuka meg elkezdett halkan káromkodni és oddébbült a nagygyerek részre. A gyerekek is elmentek egyből. Nem vagyok nagydarab, fiatalnak is nézek ki, nem hiszem, hogy megijedtek volna, inkább látták, hogy nem vagyok partner a balhéban. Persze az is lehet, hogy túl bénának tűntem egy veszekedéshez.

Fogalmam sincs, hogy mitcsinálok, ha bekattan, de nem vitatkozom direkt olyannal, aki egyértelműen balhét akar.