Szerintetek milyen gyereket nevelni úgy, hogy a testvérek között nagy a korkülönbség?

Utolsó vagyok.Ami még fontos:én SOHA nem kérem meg a nagyot,hogy vigyázzon rá,vagy bármi teendőt végezzen el a kicsi körül.Amikor még terhes voltam megígértem neki,hogy nem azért szülök,mert van itthon egy bébiszitter.Néha nehéz,de betartom.A nagy ezt azzal honorálja,hogy ha itthon van,és látja,hogy nagyon el vagyok havazva mindig segít(MAGÁTÓL).

Utolsó válaszolónak:az előtted vá. vagyok.Ha figyelmesen elolvastad,amit írtam,láthattad,hogy azt is írtam,hogy a nagy azzal honorál,hogy MAGÁTÓL sok mindent megcsinál a kicsivel.Nem azt,hogy nem engedem neki.Nálunk is eteti,játszik vele,stb.

Én az érem másik oldala vagyok. Bizonyos szempontból tervezett, bizonyos szempontból becsúszott kis korkülönbséges gyerekekkel. Van egy 28 hónapos lányom, egy 14 hónapos fiam és fél idős várandós vagyok egy kislánnyal. Kettőt terveztünk, kis különbséggel (nem ennyire kicsivel). Több okból, de most nem ez a kérdésed, így nem fejtem ki. Viszont van tapasztalatom a másik oldalról. Hárman vagyunk testvérek a bátyám 7, a nővérem 5,5 évvel idősebb nálam. Ők ketten mindig is megértették egymást. A bátyámmal egészen tinédzser koromig nem igazán volt kapcsolatom. Egyszerűen nem érdekeltem őt. A nővéremmel voltam közös szobában pár évig, de ő nagyon rosszul élte ezt meg. Neki rossz volt, hogy használom a dolgait, rossz volt, hogy nem lehet kettesben a barátnőjével, stb. Anyukám elég sokszor kérte meg őt, hogy vigyen magával le a játszótérre, a strandra de neki ez is borzasztó emlék maradt. Nekem csak annyi rémlik ezekből az időkből, hogy a strand bejáratánál adott nekem a zsebpénzéből és megkért, hogy amíg nem indulunk haza ne menjek oda hozzájuk. A nővérem mindig is nagyon féltékeny és irigy volt rám, még most is rossz szemmel nézi, ha valamiből esetleg több jut az életben, bár ők jobb anyagi körülmények között élnek, ennek ellenére mindig talál okot egy kis féltékenykedésre. Ami engem mindig meglep, hogy bezzeg a bátyámmal mindig jól elvoltak, sosem irigykedtek, féltékenykedtek. Én nem mondanám, hogy rossz gyermek korom volt, szerettem a nagy családomat, jó volt anyával, apával és testvérekkel felnőni, igaz sajnos a szüleimnek kb. 6 éves korom óta nem ment olyan jól a szekér, így bizony sokszor hallgattam végig, hogy most nincs pénzünk. Ennek ellenére nekem ez sem okozott olyan lelki problémákat, mint a nővéremnek az én létem. Ezt szegény már nem tudom hányszor fejtette ki nekem és édesanyámnak is, mondjuk mióta elköltöztünk otthonról sokkal jobb lett a kapcsolatunk is. Őszintén én nem érzem úgy, hogy édesanyám bármit elrontott volna, megkülönböztetett volna minket (nálunk vagy mindenki kapott cipőt vagy senki), tényleg igyekeztek nekünk szép gyerekkort teremteni és még most, hogy felnőttünk is mindig számíthatunk rájuk, még mindig ott figyelnek a háttérben és ugranak akár egy füttyentésünkre is. Nem tudom, hogy a Te gyereked, hogyan élné meg a testvér születését, lehet, hogy nem úgy, ahogy a nővérem, én csak leírtam a történetünket. Különben nővérem 6 év korkülönbséggel szülte meg a fiait, szerinte így tökéletes nekik (hogy mi benne a logika, szerintem semmi...) Én biztos nem raknám egy szobába őket, már csak a különböző életritmusuk miatt sem, de ez is csak az én véleményem.