Szerintetek milyen gyereket nevelni úgy, hogy a testvérek között nagy a korkülönbség?

Semmi rossz nincs benne, az én 2 gyrekeem közöttt 9 év van.

Sőt, egy 9-10 évesnek bármit el lehet magyarázni, hogy most várjon egy kicsit, majd később segítek....

Ugyanúgy tudok a naggyal foglakozni, együtt is bárhova elmegyünk, sőt szoktam a naggyal külön programot csinálni.

Pl a fiam, a hugom (köztem és az ikerhugai között 5 év van éa teljesen jó akpcsolatunk) és ln péntek este elmentünk moziba. Addi a párom volt kicsivel.

Én amellet nagyon sokat segít, ha megkérem pl megeteti a kicsit (14,5 hónapos), játszik vele.

Külön szobában vannak.

Ja és azért szülni kis korkülönbséggel, mert akkor "hamarabb túl vagyunk rajta", na azt nekem egyáltalán nem szimpatikus.

Mindenki úgy , akkor és annyit szül, ahogy jónak látja, baromira nem érdekelt más véleménye, ki mit vár el.

Első vagyok megint.

Nem választanám a testvér nélküli életet, jó hogy van, csak anyámmal beszélgetnék el egy kicsit. Emlékszek mindig mondogatta, hogy semmi sem fog változni és nagyon jó lesz, hogy születik egy kistesóm. Nos amíg nem volt, addig én voltam az egyetlen, ágyba kaptam a reggelit, sokat foglalkozott velem, mindig nevettünk. Miután megszületett a húgom, már nem voltam egyetlen gyerek. Hirtelen egyik napról a másikra felborult minden. Én jártam bevásárolni, magamnak kellett kaját csinálnom, anyám állandóan idegbeteg volt és kiabált velem mindenért, ráadásul nem mehettem a barátaimmal sehova, mert a kicsire kellett vigyázni. Szörnyű érzés volt, hogy a többiek mesélték az élményeiket, merre jártak a szünidőben én meg végig otthon ültem a tesómmal. Nagyon utáltam emiatt. Sőt én soha sem fegyelmezhettem, mert "nem volt hozzá jogom". Nekem mindig csak "kötelességem" volt az, hogy törődjek vele, etessem, biliztessem, meg óvodába vigyem. Ő meg kihasználta, hogy kicsi és rendszerese köpködött, meg karmolt, tépte a hajam. Tudta, hogy nem nyúlhatok hozzá.

Most 31 éves múltam és nincs gyerekem. Mindenki lehülyéz emiatt, de ha más is átélte volna, amit én annak idején, akkor megértene. A tesóm most lesz 19 éves és már nagyon jóban vagyunk. Mióta elköltöztem otthonról. Kicsit vicces, de akkor hangosan megjegyezte, hogy "na végre elköltözött". Akkor rosszul esett, de ma már csak nevetünk az egészen.

Nálatok a nagyobbik gyerek szeretne kistestvért? Ha igen, akkor szerintem vágjatok bele. Ha nem, akkor ülj le vele és beszéljétek meg, miért nem szeretne. Ha nem követed el azt a hibát, amit anyám, akkor nem lehet baj.

10:42

Én 28 évesen szültem az első, 37 évesen a másodikat.

Ha nagyon szeretne kistesót, akkor biztos nem lesz semmi baj. Ismerek olyan családot, ahol 17 éves volt a legidősebb (fiú) gyerek utána 15 (lány) és 9 (fiú) körüli. Mindhárman nagyon akartak negyedik tesót. Meg is lett, mindhárman imádják. Felváltva tologatták a babakocsit. Még a fiúk! is. Nagyon szeretik egymást.

Anyagilag jól álltok? Nem akarok a pénztárcádban turkálni, de nálunk ebből is rengeteg gond volt. Pl.: kilyukadt a nadrágom és nem kaptam másikat, mert a húgomnak kellett új cipő (természetesen az első nap tönkretette, mert fára mászott a lakkcipőben). 16 évesen egész nyári szünetben dolgoztam a gyufagyárban, hogy tudjak majd új télikabátot venni magamnak. Tesóm persze kapott cd-s magnót, meg új biciklit. Szóval ez sem könnyítette meg a dolgot.

Ha mindkettőnek meg tudjátok adni, amire szüksége van és úgy érzed, hogy egyformán fogod őket szeretni, akkor ne várj tovább. Főleg így, hogy a gyereked könyörög érte. Biztos imádni fogja, sőt együtt is lakhat vele. Mármint egy szobában. Meglesz az öröm :)