Voltatok már olyan helyzetben, hogy a gondozók/óvónők/tanítónők/ figyelmen kívül hagyták a fontos kéréseiteket?

Mit lehet ilyenkor tenni? Az ember amíg dolgozik, a gyerek magára van utalva egy (szakképzett) felnőttel szemben. Egészséges gyereknek is lehetnek apró speciális igényei. Hogyan lehetne békés úton elérni, hogy ezekre odafigyeljenek? Szeretnék kérni tőletek konkrét tapasztalatokat, hogy tanulhassak belőlük. Én is leírom mindazt, ami a kérdésemet kiváltotta.

A nagyobbik gyerek kisiskolás. Alacsonyabb, gyengébb, mint a társai. Csúfolják, bántják. Oviban még egészséges önbizalma volt, ez rövid idő alatt távoli múlt lett. Az iskolaudvar viszonylag nagy. Aki keres, talál lehetőséget arra, hogy úgy üsse meg, amikor a tanítónő éppen nem figyel. Mi arra tanítottuk, hogy ilyenkor vagy fusson el, vagy ha minden kötél szakad, üssön vissza. A kisfiúnk az elfutást választja sokszor, de mivel a társai gyorsabbak nála, rendszeresen befut az úgymond "tiltott zónába", mert oda a többi nem megy utána. Tiltott zónának minősül az iskola előkertje, nyilván azért, hogy a növényeket ne tegyék tönkre a gyerekek, én ezt megértem. A többi ilyenkor nem megy utána, hanem jól megmondják a tanítónőnek, hogy a kisfiam ráfutott a virágokra. Hiába mentem be elbeszélgetni a tanárnővel, a gyerek még mindig úgy jön haza, hogy ő kap szidást a virágok miatt. De mégis mit kéne csinálnia?

A kisebbik bölcsis. Észrevettük, hogy amint hazaérünk vele rengeteget iszik. Kiderült, hogy a bölcsiben nem kap mindig inni, ha kér, mert "akkor túl sokszor kéne kivinni WC-re". Nem találok rá szavakat!