Voltatok már olyan helyzetben, hogy a gondozók/óvónők/tanítónők/ figyelmen kívül hagyták a fontos kéréseiteket?

Erre én is kivancsi vagyok.

Pl én kértem, ha pancsoltatják az udvaron őket, legalább zoknit adjanak rá(mindegyik gyereknek horzsolasos volt a lábfeje),, de a motorozas miatt plane cipő is kéne. Addig nem adtak rá semmit, mig szanaszét véresre nem lett törve pl a labujja a motorozástol es alig birt zárt cipoben menni mikor vittem bölcsibe.

Ugyanigy tuző napon sapkát sem adnak és naptejjel sem kenték oket. A szülő meg ne okoskodjon.

Ha felhorzsolta a könyökét, letagadták, hogy nem ott történt, hanem biztos otthon velem. Ebbol tanultam, hogy hazavitelnél azonnal láttamozni kell a gyereket es prezur esetén szolni aznap, hogy igy viszem haza.

Stn

Én az elején a szépen felvilágosítanám a tanárnőt, másodszorra kérdőre vonnám, hogy miért is olyan gyengeelméjű és rosszindulatú tanár létére, hogy egy olyan gyereket büntet, akit bántanak és menekül, és mivel a tanárra (őrá) nem számíthat, mint védelmező, persze, hogy keres vmi biztonságos helyet.

Megkérdezném, hogy mégis hogy gondolja megoldani a helyzetet, mert ugye nem akarja, hogy én tegyem, mert abban se neki, se a gyerekeknek nem lesz köszönet. Lehet, hogy a gyerekem amúgy is átíratnám, de mivel ez nem megy egyik napról a másikra, biztos, hogy az iskola nyakára járnék.

Persze az új suliban sem biztos, hogy nem fogják bántani, ezért beíratnám a gyereket vmi önvédelmi sportra, ahol olyan srácokkal is tud barátkozni, akikből bátorságot és erőt merít.

Velem ez megtörtént, én voltam az, akit mindig megtaláltak, csúfoltak, bántottak, szóval az ilyen tanárok és helyzetek miatt a bicska kinyílik a zsebemben, mert tudom, hogy a tanárok 95%-a sz-a-rik rá, az 5%-nak meg nincs kapacitása mindenre figyelni (főleg, ha nem őhozzá tartozik a gyerek).

Igaz a fiam még bölcsibe megy, de 3-3,5 éves korától biztos, hogy menni fog vmi önvédelmi sportra, pont azért, mert jelenleg úgy néz ki, hogy magának való, ráadásul kicsi, vékony. Inkább ő pofozza végig azokat, akik bántani akarják, mint én.

Hát ezt én se hagynám, szegény gyerek mit élhet át? Bemennék és erélyesen kérném a tanítónőt, hogy lépjen. Ha nem, akkor suli után kapnám el a szülőket, hogy beszélgessenek el a gyerekükkel, mert én fogok.

Nagyon gáznak tartom, hogy sokan legyintenek az ilyen dolgokra. Nem kell, hogy kisiskolás terrorizáljon másokat, mert nem normális, mit fognak később csinálni?

Szerencsére nem voltunk ilyen szituban, de én beszélnék a tanítónővel, és elmondanám azt is, hogy következő akihez megyek, az az igazgató lesz. A gyerekemnek megmondanám, hogy ne a tiltott területre fusson, hanem bármelyik felnőtt közelébe. Nem kell szólnia sem, hogy bántják, csak menjen a közelébe, ott úgysem merik bántai.

A bölcsisnél megkérdezném, hogy Ők mit látnak, mennyit iszik a gyerek, mert az a tapasztalatom, hogy otthon nagyon sokat iszik. Naivan, tele jóindulattal érdeklődök, hogy ez a bölcsiben is így van-e.