Akik szerettek volna még egy babát de a férjetek nem, hogy törödtetek bele?

Epp ez a szitu: en szeretnek meg egyet, o mar nem.

Esszel: a gyerekvallalasban mindenkinek vetojoga van, ha az egyik fel nem szeretne, onnantol nem szabad eroltetni, igy nem lesz meg egy.

Szivvel meg nem tudom... Jelenleg faj, es nem tudom ezt elhelyezni magamban. Gondolom majd az ido segit.

Kettő van, én mindig is akartam harmadikat, férjem nem, aztán amikor a másodikat vártuk, akkor azt mondta, hogy ő is szeretne harmadikat is. Aztán később azt mondta, hogy mégsem. Nyilván ez egy jóval hosszabb beszélgetés volt ennél, és voltak érvei is, de a lényeg, hogy ő nagyon nem akar harmadikat. Egy darabig nehéz volt ezt elfogadnom, mert én nagyon úgy készültem, hogy lesz még egy baba, méghozzá hamarosan.

De végül is beláttam, hogy MOST nagyon nem bírnánk el egy harmadikkal, mivel a kicsi nagyon nem egyszerű eset bizonyos téren, másfél éves, de még ébred éjjel, nehezen alszik el esténként, hatalmas a mozgásigénye, de nagyon zsonglőrködni kell, hogy mikor elég, mert ha nem kapcsolok időben, akkor meg túlpörög, és valami rettentően erős akarata van, ami persze egy jó dolog, de egy másfél éves esetében borzasztóan fárasztó is eltéríteni az olyan dolgoktól, amik neki, vagy másoknak árthatnak. Plusz emellett azért már elkezdtem fejben a munkámmal is foglalkozni, és azon vettem észre magam, hogy már mennék vissza dolgozni szívesen.

Úgyhogy én igazából nem bánom, hogy nem vágtunk bele a harmadik baba bevállalásába idén nyáron, ahogy eredetileg terveztük. A későbbieket meg majd meglátjuk. Nagyon szerettem volna nagycsaládos lenni, kicsit irigylem azokat, akiknek sok gyerekük van, de be kell látnom, hogy néha a meglévő kettőtől is csomókban hullik a hajam, szóval mindenkienk jobb ez így. Később meg még az is lehet, hogy a férjem fog jobban hajlani rá, hogy legyen még egy, ha már a kicsivel könnyebb lesz az élet, már ha egyszer az lesz egyáltalán :D Mert a naggyal pl. babaként is könnyebb volt, pedig ő sem volt egy nyugis gyerek, de az öccse simán köröket ver rá, szóval könnyen lehet, hogy ovis korára is ilyen marad.

Igen mi is úgy voltunk h legyen kettő.aztán most hogy van egy a Férjem (remélem még csak most gondolja ugy hogy) nem szeretne többet anyagi okokból :( néha beszélünk a témáról ami még nem lenne aktuális de én mindig mondom h azon kell dolgozni h több legyen a bevétel.ha minden oké lenne akkor Ő is belemenne.

Ha nem lesz tesó én nagyon nagyon szomorú leszek szerintem örökre :(:(:(

Azért érdekes, amit írtatok. Mindenki megérti a párját, kitartana mellette, de közben:

"fáj... gondolom, majd az idő segít"

"nagyon szerettem volna nagycsaládos lenni... irigylem azokat, akiknek sok gyerekük van"

"ha a férjem ezen az állásponton marad, akkor erősen reménykedem benne, hogy az én érzéseim is így maradnak"

"Ha nem lesz tesó én nagyon nagyon szomorú leszek szerintem örökre"

most komolyan??? miért nekünk, nőknek kell engednünk?

én komolyan azt gondolom, hogy amennyiben fizikailag nincs akadálya, szeretnék még egyet.

abba bele tudnék törődni, ha az orvos azt mondja, hogy nem lehet. abba nem, ha a férjem mondja azt, hogy ő inkább mégsem akar.

nem úgy indul neki egy kapcsolatnak az ember, hogy "úgyis szétmegyünk" (mi speciel 17 éve egy párt alkotunk), de mi van, ha mégis? akkor csak azért nem adtam a gyerekemnek testvért, mert az apja nem akarta?

Reszemrol ugy gondolom, hogy nem a nonek kell engedni, hanem annak, aki akar. Mert az, hogy valamelyikunk akar, meg nem egyertelmu igen. De ha valamelyikunk nem akar, az onnantol nem.

Forditottan, ha en nem akarnek, akkor o is engedne, hiaba szeretne.

"Reszemrol ugy gondolom, hogy nem a nonek kell engedni, hanem annak, aki akar. Mert az, hogy valamelyikunk akar, meg nem egyertelmu igen. De ha valamelyikunk nem akar, az onnantol nem. "

ezt nagyon nem értem.

szerintem a NEM könnyebben változtatható IGENre, mint fordítva.

Ha beletörődnék abba, hogy CSAK AZÉRT nem lesz több gyerekünk, mert a PÁROM nem akar, akkor ez örökre tüske maradna bennem.

Azert gondolom igy, mert en nem testvert szulok a nagytesonak, hanem meg egy gyereket NEKUNK. Nem magamnak, hanem kettonknek. Es ha ezt a masik fel nem akarja, akkor ket valasztasom van: vagy lemondok rola en is, mert KETTONKNEK nem kell, vagy vallalok meg egy gyereket, de nem kotelezem ot arra, hogy ebben reszt vegyen. Mert a gyereket csaladkent vallaljuk, ha vallaljuk.

Eldontom, melyik vagyam a fontosabb: tovabbra is boldogan elni a ferjemmel es a gyerekekkel, vagy meg egy gyerek, de a ferjem nelkul. Reszemrol a dontes a ferjem mellett szol, szeretem. De van ismerosom, aki annyira szeretett volna gyereket, hogy bealdozta a parkapcsolatat - ot is meg tudom erteni.

Csak az ember legyen tisztaban vele, mit miert ad fel.