Aki bizonytalankodik a gyerekvállalásban, az egyértelműen felkészületlen még?

En teljesen biztos voltam benne amikor babát akartam hogy nagyon szeretném.pedig nem volt teljesen alkalmas az időpont.mert akkor kezdtünk el épitkezni is.de ugy voltam vele hogy lehet nem is rögtön jön össze igy jobb ha "neki állunk" a dolognak.se ugy alakult hogy a 2.hónapba már terhes is lettem.ekkor 25 voltam.

1Éves volt amikor elköltözhettünk a sajátba.

És igen en is aggodtam előtte hogy majd mi hogy lesz stb, de a gyerekutáni vágy nálam erősebb volt

Igen. Ha a gyerek lesz a legfőbb vágyad, akkor leszel kész.

És a te indokaid nem mellékesek. Anyóssal együtt lakva nem szülnék, bármilyen is lenne.

22 voltam, mikor babát vállaltunk, hamarosan megszületik. Volt félelem, bizonytalanság is, hiszen az ismeretlen evvel jár. Aggódtam is, még mindig aggódom. De nem bántam meg, mert mindennél jobban vágytunk a gyerekre, és látom, hogy az eddig felmerülő problémákat is megoldjuk, leküzdjük együtt.

Szerintem ha anyósnál laktok nincs itt az ideje.

Egyébként azt írod hogy:

"Közben meg ott van az, hogy csak 24 éves vagyok, bőven ráérek még, de nem szeretnék a végtelenségig sem várni ezzel- pláne, hogy a férjem meg 31, ő már gyakorlatilag csak rám vár, hogy én minden kétséget kizáróan azt mondjam, hogy oké, mehet. De nem tudom még ezt mondani. Ez most azt jelenti, hogy hanyagolnom kellene a kérdést?"

Megválaszoltad saját magadat. Azt írtad nem tudod azt mondani hogy készen állsz rá. Akkor mi pontosan a kérdésed?

Mindig lesz az életben egy cél, ami miatt kitolhatjátok a babát. Mindig lesz egy "majd ha felújítjuk a házat", "majd, ha lecseréljük a kocsit", "majd, ha visszafizettük a hitelt", "visszafizettük a hitelt, viszont össze kell szednünk anyagilag magunkat"... stb. és végül ott lesztek öregen.

Mondjuk te 24 évesen még bőven ráérsz, most még mondhatod, hogy "majd, ha...".

Én kb. a húszas éveim elejétől nagyon vágytam a babára, mégis 30 voltam, amikor az első gyermekem megszületett. És igen, bizton állíthatom, amikor úgy éreztem, itt az ideje (29 évesen teherbe esni), nem számított már semmi körülmény, magasról tettem arra, hogy hiteleink vannak, hogy nem abban a lakásban lakunk, amelyikbe boldogan vállaltam volna a babát. Egyszerűen azt éreztem, minden porcikám vágyik egy saját kisbabára, és hittem abban, hogy minden más kérdés majd megnyugtatóan alakul.

A kisfiam volt a legnagyobb ajándék, amelyet az élettől kaphattam, aztán két évvel később a kislányommal lett teljes a boldogságunk.

És a körülményeink is nagyon szerencsésen alakultak rágörcsölés nélkül.

Neked, Kérdező: anyóshoz ne szülj, nem egészséges! Addig ne vállalj babát, amíg rád nem tör az a mindent elsöprő vágy az anyaság után!