Ettől rossz anya vagyok?
Kislány korom óta arra vártam, hogy családom legyen. 3 hónapja megszületett a kisfiam, egészséges, gyönyörű, de bennem valami nem stimmel. Imádom, semmiért nem csinálnám vissza, de még mindig nem tudom felfogni, hogy tényleg anya vagyok, hogy ő tényleg az én kisfiam. ellátom rendesen, szeretgetem, játszunk, tehát nem hanyagolom el, de akkor sem érzem át az anyaságot. Ezen felöl pedig estére már teljesen kikészülök, lefáradok agyilag és legszívesebben világgá mennék. Férjem rengeteget dolgozik, szóval nem sokat tud segíteni ...
Félek, hogy ez nem fog változni, hogy emiatt majd nem fog hozzám kötődni
De, fog változni!
Sajnos csak a cukimuki babaillatról mesél mindenki, azt nem mondják, milyen piszok nehéz is ez a valóságban.
Én is így voltam az elején, mint te. Most már 4 éves a fiam, és nagyon szuper minden. Olyan kis jófej, és úgy imádom. Ha majd ki tudod magad pihenni, és majd kommunikál, sőt beszél, hidd el, minden megváltozik!
Én is így vagyok, annyi különbséggel, hogy nem akartam gyereket...
A nagyobb lassan 4, a kicsi 1,5 éves, abszolút nem érzem magam anyának!
Ha elmegyek otthonról pl képtelenségnek tűnik hogy amúgy otthon van 2 ember akiket én szültem... Abszurd az egész!
Szerencsére nekem van egy cukimuki sógornőm aki pont csak a nehézségekről mesélt, és hogy a rózsaszín felhő kamu ... de azért nem gondoltam, hogy ennyire vészes lesz ...
Bár örülök, hogy nem csak én vagyok így ... de reméltem, hogy azért 3 hónap alatt kialakul valami ... de még mindig csak várom ... de akkor türelmes leszek..
Az lemaeadt, hogy sokszor ha már ébren van 2-3 órája, akkor már nem tudok vele mit kezdeni.. és arra gondolok, hogy aludjon már el ... :( na ettől még rosszabbnak érzem magam
Szerintem ez rendben van, nem így működik, ahogy írod, illetve nem mindenkinél jön el azonnal az érzés. Új is a helyzet, piszok fáradt is vagy, túlterhelt, ilyenkor még az életben maradás is kihívásnak tűnhet.
Nekem kicsit úgy maradt meg ez az időszak, mintha álmodtam volna.
Ne aggódj, mert emiatt nem vagy rossz anya.
Az anyaság érzése úgy alakul ki, mivel imádod stb, nálad is alakulóban van, de attól még ez egy folyamat. Mások is vannak így, nem vagy egyedül.
Nálam az első vészhelyzetnél indult be a dolog. Majd, ha elkezd forogni, és leesne az ágyról, vagy félrenyel és lilul a feje, anyának fogod érezni magad. Korábban nem gondoltam, hogy ennyire megviselne bárki halála/bántódása, de mikor azt hittem baj van, a szívem is megállt egy pillanatra. Előtte pedig még nézegettem is a babát, hogy nem létezhet, hogy a gyerekem, hiszen nemrég még fiatal lány voltam..
Egyébként a felnőtt létet nehezebb megszokni. Lassan harminc vagyok, és úgyérzem tegnapelőtt még tini voltam, most meg itt vannak az első ráncaim és óvódákat keresek a gyereknek, ahelyett, hogy új kedvenc számok után kutatnék a youtubeon. Fogalmam sincs, hová tűntek az évek, valahogy nem tudatosul, hogy telnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!