Miért ilyen az anyukám? Miért nem lehet rá számítani?
Hosszú leszek, hogy megértsétek és ne ítéljetek el.
7 hete született a babám. Az első két hét borzalmas volt. A kórházi napok, mikor egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni, itthon a küzdelem a tejért, mindennek a megtanulása. Pelenkázás, fürdetés... Anya már itt csődöt mondott. Csak akkor jött, ha kértük. Pedig kisgyerekes barátnőimtől hallottam, hogy az édesanyjuk ott volt az első két hétben és nekik semmit sem kellett csinálniuk csak a babával összehangolódni. Maguktól. Tőlem egyszer sem kérdezte meg, hogy kell-e segítség. No nem baj, megoldottuk a férjemmel kettesben. Nagyira persze számíthattunk, kijött egyszer-egyszer, kitakarított olyan nagyisan, ahogy ő szokott, hozott kaját, ilyenek. A tejem elapadt, a baba tápszeres lett. Anya kijött párszor, bejelentés nélkül - nem kérdezte meg, hogy akarunk e pihenni (ez már azután volt, hogy párom visszament dolgozni és maszekolni is elkezdett járni, rendszerint azokon a napokon jött anya, mikor párom nagy ritkán itthon volt.) Ilyenkor jöttek az alábbi kijelentései: "Egyéni szociális probléma, ha a gyerek elhízik." (Ezt páromnak mondta egy beszélgetésük alkalmával.) Egyszer vittem le hozzá a lányunkat mikor elmentem egy pár darab nyári ruhát venni, mivel nem voltak jók már rám a régiek. Anya amikor sírt, tápszerrel megetette, holott a lányunk születése óta 3 óránként eszik, órát lehet igazítani hozzá. Teljesen összezavarodott, szó szerint idegbeteg lett utána, nem lehetett vele bírni - egy amúgy nyugodt gyerekkel. Tejfakasztón is alkotott, elkezdett hisztizni, hogy apa nem vele foglalkozik, hanem a férfiakkal mert ugye ez a férfiaknak szólt...nem is értettük, mikor én is és a többi lány is jól elvoltunk. Két hete dédi (az anyukája) szólt, hogy lejönne messziről (Szabolcs megye) meglátogatni a lányunkat. Keresztnél szokott megszállni, velük is jött le. Anya persze jött velük,mert hát nem maradhatott ki. Egész nap takarítottam, hogy rend legyen, vettünk nasit, üdítőt, úgy fogadtam a rokonaimat, ahogy illik. Ez a nap a lányomról kellett volna szóljon, de akármit kérdeztek, milyen gyerek, hogy viselkedik, mindig anya válaszolt helyettem. Ha beszélgettem valamelyik rokonommal, anya elkezdett hozzá beszélni arról, hogy milyen suliba megy, milyen telefont vesz, de senkit nem érdekelt. Kérdezte kereszt, mit adok a tápszer mellé, mondtam, hogy vizet. Erre anya: csak tápszer meg víz? Az olyan unalmas... mindenki nézett, hogy mi baja van! 2 óra múlva dédiék le is léptek, de már nekem is elegem volt anyából. Úgy kezelt, mint egy fogyatékost.. kérdeztem keresztet, hogy kell használni a kengurut, elmagyarázta. Anya: igen, ez nagyon jó, viheted benne villamoson is, de csak 4 hónapos kortól, emlékszem, ahogy Bencét is ebben hordtad.. Pár napra rá írja nekem Facebookon, hogy nagyon rosszul van, valahol a szíve tájékán tudná lokalizálni a problémát (így írta) mondtam, hogy nagyon sajnálom, menj be az ügyeletre. A válasza: fa*szomnak nincs kedve felöltözni... másnap bevitette magát a mentővel, a doki mondta, hogy nincs semmi baja, 3 óra múlva felrakott egy képet a Facebookra, hogy egy motoron ül az utcájukban. Azt tudni kell, hogy én non stop a lányunkkal vagyok, fejlesztem, foglalkozom vele sokat, de kell a kikapcsolódás is, a feltöltődés, az, hogy kettesben legyek a párommal. Azt hittem, számíthatok ebben anyára, de nem. Ebben sem. Múlt héten meg volt beszélve, hogy pénteken délelőtt a párom megy a munkahelyére be oktatásra, addig dédiéknél leszünk, utána hármasban, a lányunkkal elmegyünk sétálni..szombaton pedig anya vigyáz rá, és elmegyünk kettesben ebédelni. Anya átjött, közölte, hogy szombaton apával grillezni mennek. Nem akartam mondani, hogy megvolt valami beszélve, de mivel tudtam, hogy nem számíthatok rá, lebeszéltem dédivel, el is köszöntünk és láttam anyán, hogy nem tudott keresztbe tenni nekünk és ez rosszul esett neki... egy étterembe mentünk ahol legjobb barátnőm dolgozik pincérnőként. Tényleg csak megebédeltünk, beszélgettünk kicsit, aztán mentünk haza a lányunkkal. Szombaton pedig a lányunkkal mentünk csavarogni. 5 éve, mióta együtt vagyunk a férjemmel, minden éven, a névnapján egy közös, baráti társasággal lejárunk Bogácsra 3 napra. Idén is megy a társaság, mi is menni szeretnénk, de csak egy estére, reggel pedig, mihelyst felkel a nap, indulunk haza. Anya közölte, hogy őt befektetik a kórházba 5től (elvileg a porckorongjával van baja, de szerintem semmi baja nincsen csak nem tudta, hogy tegyen keresztbe) és ne számítsunk rá két hétig...aztán ma írt, hogy 25-től ne számítsunk rá pár napig mert apával nyaralni mennek. Azt is tudni kell, hogy anya rehab kártyás, sokáig nem dolgozott, mert nem akart. Van egy csomó papírja, de inkább tanul. Most végzett el egy szoc ápolóit, és beszéltük férjemmel, hogy teljen hasznosan ez a 3 év, végezzek el én is egy sulit, legyen végre szakmám, erre mit ad Isten? Anya gyakorló ápolói szakra akar menni estin, ugyanoda, ahova én, ugyanazokon a napokon bár én nem azon a szakon leszek ősztől.. könyörgöm, miért csinálja ezt? Soha meg nem kérdezi, hogy van a lányunk. Ha Facebookra töltök fel egy képet, akkor rögtön menti le és teszi fel, mintha ő is velünk lenne, de nincs is. Dédiék szívesen vigyáznak a lányunkra egy-két órára és mondták, hogy ne mulasszuk el Bogácsot sem, tudják, hogy kell a kikapcsolódás és, hogy fontos esemény nekünk, menjünk nyugodt szívvel, de mi lesz, ha ők nem lesznek? Kozmetikushoz, fodrászhoz is csak úgy tudok elmenni, hogyha apa itthon van, vagy dédi vigyáz a lányunkra, mert anyára semmiben nem számíthatunk. Sem most, sem máskor. Szülés előtt is olyanokat csinált! Meghalt februárban párom édesapja. A sulijába az egyik oktatóját tanította az após, de megkértük, hogy csak a szűk család legyen a temetésen, nem kell senki idegen..erre idegenek jelentek meg, mikor tényleg csak a szűk család volt jelen. Tehát ennyit ér anya szava, tettei , jelenléte. De miért? Miért ilyen? Néha azt érzem, nem is szereti az unokáját, azt, hogy ő most nagymama, pedig csak a Facebookon látja jónak, egyébként megriasztja ez az egész. A betegségét azért találta ki, mert nem ő van a figyelem középpontjában és el akarja érni, hogy férjemmel ne tudjunk kimozdulni sehova, bár nélküle is meg tudjuk oldani. Engem ez zavar, nem értem miért ilyen, nem adtam rá okot, a lányunk pláne nem.
válasza:A végét már nem olvastam el, de szerintem végig ugyanaz.
Szerintem anyád nem normális. Nemhogy a lányotokat nem szereti, de titeket sem. Ő egy tipikus látszatember. Csak azt nem tudom, hogy azért csinálja, mert féltékeny-e, és gyerekes módon akarja felhívni magára a figyelmet, vagy kapuzárási pánik, hogy nagyi lett, vagy érzi, hogy megöregedett, vagy nem tudom, de én nem hagynám rá a gyerekem 5 percre sem, amíg wc-re megyek.
Régen milyen volt a kapcsolatotok?
Mert, ha akkor is ilyen, akkor nem tudom, hogy min lepődsz meg. Ha ennyire megváltozott, akkor én először leülnék vele megbeszélni, szembesíteném a viselkedéséve, megkérdezném, hogy miért ilyen, és a válaszától függően állnék hozzá a jövőben.
Ha belátja, akkor adnék neki esélyt a változtatásra, de ha tagadja 10 körömmel, akkor megmondanám neki, hogy mivel nem tud nagymamaként szerepelni és mindig keresztbe tesz nektek, ezért nem akarjátok az életetekbe, mert ilyen emberre nincs szükség.
Ezt a rokonoknak is elmondanám, nehogy ő állítson be titeket gonosz, hálátlan sz-e-métnek.
válasza:Kérdező felesleges ezt túlbonyolítani. Egy picinek bőven elég hogy kap enni mikor éhes, nem fázik, nincs melege van tiszta pelusa és érzi az anyukáját a közelben. Ezzel kb ki is merül egy ilyen idős gyerek igénye. Ha állandóan macerálod, foglalkoztatod csak azt éred el vele hogy pár hónap múlva, mikor már el kellene lennie egyedül is képtelen lesz rá mert mindig szórakoztatva van.
És lenne egy kérdésem, ne bántódj meg kérlek. Mikor le volt beszélve hogy vigyáz rá akkor véletlenül nem láttad el utasításokkal mit hogyan csináljon?
válasza:Kérdéseim lennének hozzád:
- Miért okoz gondot, ha meg kell kérned anyukádat valamire? Miért esik nehezedre szívességet KÉRNI? A te gyerekeddel már nincsen kötelezettsége, szóval te szívességet kérsz tőle. A gond ott kezdődne, ha akkor sem menne, ha kérnéd, de mint írtad, akkor megy.
- Miért gondolod, hogy azért mert a barátnőidnél így volt, nálatok is így kell lennie, vagyis miért vagy elégedetlen. Már az is jó, ha segít valamit, nem csak mindent ő csinál. Van akinek SENKI, még a gyerek apja sem segít. Na ő mit mondjon?
- Tehát az anyádnak nálad be kell jelentkeznie, spontán nem mehet? Gondolom, csak ha nem takarítani akar menni, ugye?
- "párszor" ment és az sem mindegy, hogy mikor? Tehát ha a párod otthon van akkor ne is menjen? Lehet a párodat is látni akarta. Szörnyű egy nő lehet...
- miért nem mondtad neki, hogy mikor kell etetnie? Mert tápszert gondolom anyukád nem tart otthon, tehát te adtad oda neki a babával együtt. Miért nem HANGSÚLYOZTAD ki, hogy neki igenis akkor kell adni enni, mert mindig akkor éhes. Én nem hibáztatom, hogy megetette, alapvetően erre gondol az ember, teljesen érthető.
- 7 hét alatt egyszer vitted el hozzá?
- "nem is értettük"- kimondtad a lényeget! Honnan tudod, hogy valóban az volt a baja, amit mondott? Lehet csak veled/veletek nem akarta megosztani a valódi baját, amit egyre jobban megértek. Lehet csak a jéghegy csúcsét láttad.
- "Anya persze jött velük,mert hát nem maradhatott ki." Ennyire örülsz anyádnak? Én rád nem nyitnám az ajtót a helyében, mert persze takarítani kellene, de amúgy ne menjen, mi?
- Lehet, hogy csak a figyelmedet akarta magára felhívni azzal, hogy azt mondta rosszul van. Szegényt, egyre jobban sajnálom.
- "láttam anyán, hogy nem tudott keresztbe tenni nekünk és ez rosszul esett neki... ". Ha ezt gondolod róla, te mit akarsz tőle? Ha ennyire rossznak gondolod, azt se akard, hogy a gyerekedre vigyázzon és probléma megoldva.
- "de szerintem semmi baja nincsen csak nem tudta, hogy tegyen keresztbe"- kezdem azt hinni, hogy az egész kamu. Ezt gondolod az anyádról? Szegény, ha tényleg baja lenne, a saját lánya lenne az utolsó, aki hinne neki. Remélem van testvéred!
- "nem dolgozott, mert nem akart. Van egy csomó papírja, de inkább tanul. " Ezzel mi a probléma? Tanulni szerintem is 10.000x érdekesebb, mint dolgozni, ez akkor most bűn?
- "rögtön menti le és teszi fel, mintha ő is velünk lenne, de nincs is" Arra nem gondoltál, hogy talán szeretne tényleg veletek lenni, csak veled egyszerűen lehetetlen neki? Vagy legalább szeretné, ha mások azt hinnék...
- "Néha azt érzem, nem is szereti az unokáját, azt, hogy ő most nagymama," Elég nehéz lehet neki elkülönítenie a gyereket tőled, nem gondolod?
- " A betegségét azért találta ki, mert nem ő van a figyelem középpontjában és el akarja érni, hogy férjemmel ne tudjunk kimozdulni sehova" szerintem egy kicsit paranoiás lehetsz, nem látod úgy?
- "bár nélküle is meg tudjuk oldani." Akkor mi a probléma? Egy ilyen szuper dédivel minden megoldható, nem?
Összességében azt látom, hogy te ki nem bírod állni a saját anyádat, de a segítsége kellene. Hát anyád viszont nem őrült, nem hagyja magát kihasználni. Ha a jó dolgokba nem kell, akkor a sz**rba sem tudod belerángatni. Komolyan tisztelem, így látatlanban is. Szegénynek nehéz lehet szembesülni ezzel. Biztosan érzi, hogy a lánya mennyire utálja és csak remélni tudom, hogy a soraidat sosem fogja olvasni. Valamit azért ne felejts el: te is anya vagy, ráadásul lánygyermeké és képzeld azt, hogy anyád is pont úgy viszonyult hozzád, ahogy most te a lányodhoz. Szerintem szülj legalább még kettőt, hátha valamelyikkel nem lesz olyan a kapcsolatod, mint neked anyáddal!
válasza:Nem leszek népszerű, de nőjj fel! Nem anyukádnak szülted a gyereket, hanem magatoknak. Nem mondott anyukád csődöt, hiszen legalább 1 gyereket felnevelt, téged. Pelenkázás, fürdetés? Neked kell rájönnöd, hogy kell ezeket csinálni, nem anyukádnak. A kenguruban teljesen igaza van, egyáltalán nem egészséges, sőt inkább ártalmas.
Mikor a fiam született, anyukám külföldön dolgozott, a párommal szülés előtt 1 hónappal költöztünk minden ismerőstől, rokontól távol. Aznap, mikor mentünk haza a kórházból, akkor anyósom főzött, így volt mit ennünk, de ennyi. Császárral szültem, mozogni sem bírtam, a párom meg ment dolgozni... Nem volt egy napot sem szabin, csak kb. a baba 3 hetes korában vette ki az 5 nap apaszabit. Védőnő is csak aznap volt kint, mikor hazamentünk, utána én vittem 1 hónapos korában a gyereket. Senki nem nyitotta ránk az ajtót. Szenvedtem a tejért, de sikerült 5 hónapos koráig szoptatni. 2 hetes korában már mentem a boltba, ha enni akartam, főztem. Senki sem hozott se kaját, nem jött senki mosni, takarítani. Mindent meg tudtam csinálni, bár lassan.
Eszembe sem jutott egy percre sem másra hagyni, főleg nem éjszakára, névnapozás miatt. Kb. 3 hónapos volt, mikor először hagytuk anyósra egy pár órára, míg elmentünk karácsonyi bevásárlásra. De mindig mindenhova vittem magammal vagy ha olyan dolgom volt, akkor az apukájával maradt.
Anyukád csak nagymama, nem ingyen bébiszitter, bejárónő, szakácsnő.
A lányom tavaly született, szintén császárral. Már rutinosabb voltam/vagyok, 11 hónapos és még szopizik. De míg a fiammal anno tudtam aludni, mikor ő aludt, most nem tudtam, mert 4 hetes korában már a suliba vittük-hoztuk a tesót.
Ahhoz meg végképp nincs semmi köze anyukádnak, hogy te suliba akarsz járni, gyerek után akarsz szakmát szerezni. Oldd meg.
válasza:Van egy ötletem, mi lenne ha meghívnád magadhoz anyukádat ebédre, mikor a párod nincs otthon, és őszintén elmondanád mi bánt, mit szeretnél és megkérdeznéd hogy neki mi a problémája? Lehet hogy ő nem látja hogy neked ez rossz.
Ezen az oldalon például le vannak ugatva azok az anyósok, anyukák akik segíteni szeretnének az újszülött körül(igen néha túlbuzgóan), hogy nem hagyják élni az új anyukát, nem hagyják összecsiszolódni. Lehet anyukád se akar beleszólni mit hogy csinálsz, hiszen azt írod ha megkéred akkor jön.
Beszéljétek meg szemtől szembe, érett felnőtt emberekként. Mi nem tudunk erre mit írni mert nem ismerjük a konkrét helyzetet csak a te álláspontodat. Ismernünk kéne anyukád oldalát is hogy tényleg kerek legyen a sztori és érdemben segíthessünk.
válasza:Ti még bőven ráértetek volna gyereket vállalni...
Miért nem édesanyádat kérdezed meg, hogy mi a problémája? Inkább itt kibeszéled...
Arra még nem gondoltál, hogy igen, lehet, hogy még új és furcsa neki ez a helyzet, hogy nagymama lett?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!