Miért nem élvezem az anyaságot?

Èn nem èrtem ezt!

Itt sírtok, hogy milyen szr, meg megbolondultok, de eszetekbe sem jutna visszamenni dolgozni egy 2èves mellől??

Akkor talán a fèrjednek sem kène kèt helyen dolgozni...

Komolyan nem èrtem! Nem is teheted meg, hogy otthon legyèl, meg mèg unod is magad, de, azèrt csak otthon vagy. Nem ez az anyaság! Nem kell feláldozni magad! Nem attól leszel jó anya, hog, meghülyülsz!

Ès tudni kell alkalmazkodni! Eleinte a gyerekhez, aztán meg ahhoz, ha nem jön be a számítás a gyerekkel!

Még ha a teljes fizud el is megy a bölcsire, szerintem akkor is érdemes visszamenned dolgozni.

Anyagilag ugyanaz lenne akkor, de te boldogabb lennél, és ez kihatna mindenkire.

Tudod, van az a mondás, hogy ha anya boldog, mindenki boldog. Mert az anya, a nő a család lelke.

Bőven ideje, hogy 5 év után végre újra ember legyél, ne "anyuka".

Menj el dolgozni, a pasidnak rögtök nem kell 2 állás, és végre partnerként tudtok létezni a gyereknevelésben és az otthoni dolgokban.

Őszre, mire intézményesülnek, 5 és 2.5 évesek lesznek. Már rég ideje.

Kérdező, nem a te fizetésed megy el a bölcsödére, hanem a tiétek. Egyébként meg értem, mit akarsz kifejezni: ez egy befektetés annak érdekében, hogy ne őrülj meg, és legyen esélyed a munkaerőpiacon.

Komolyan, nem értem. Többen itt sírnak, hogy de rossz otthon nyomorodni meg 3-5-8 éve, de nem hajlandóak elmenni dolgozni, és közben azzal mossák egymás agyát, hogy "ez az anyaság".

NEM. Az anyaságnak ehhez semmi köze. Ez az otthonülés. AZ anyaság jó dolog, és szép és buli.

Imádom a gyerekeimet,de már én is soknak éreztem egy idő után 2 kisgyerekkel otthon(hiába rokonok vagy kimozdulás).Meg a folyamatos szimbiózis is sok volt...Kimerültem,és nem számítottam rá,hogy ilyen nehéz lesz(nem csak az alap dolgok,hanem a sok betegeskedés,tartós betegség is lett a nagyobbnál),megviseltek a dolgok.A kisebbik elmúlt 2,bölcsi,nagyobbik ovi,és visszamentem dolgozi,mintha nyaralni mennék mindennap,szellemi fellendülés számomra és még pénzt is keresek,a gyerekeim is fejlődnek a koruknak megfelelően,a férjem is végre részt vállalt a gyerekek érdemi nevelésében.

Az endokrinológusom is megjegyezte,hogy látszik rajtam,hogy most kiegyensúlyozott vagyok végre..

Nem olyan egyszerű a munkahely megtartása,pl én rengeteget voltam sajnos táppénzen,de szerencsére megértőek.Ritka...

Nem azt mondom,hogy ez normális dolog,de sajnos benne van a pakliban,hogy nem ugy alakulnak a dolgok,ahogyan elterveztük.Mi küzdöttünk az első babáért éveket,a második spontán jött,mégis néha nem éreztem jól magam,hiába ezt akartam.Lehet,hogy hiszti,vagy lustaság,de szerintem szükséges a szellemi kikapcsolódás,a felnőtt beszélgetés.

Ez a kiégés, ami minden egyes felelősséggel járó tevékenység vége, ha az ember utántöltés nélkül kizsigereli magát.

Sajnos nem foglalkoznak manapság eleget azzal a ténnyel, hogy kiégni nemcsak munkában, hanem a családi élet fenntartásában is ki lehet, és ugyanazokat az óvintézkedéseket érdemes/kell megtenni ellene, mint egy "odakinn" dolgozó esetében.

Ne ostorozd magad, ha felismerted a problémát, az már az út a megoldás felé.