Milyen az élet három gyerekkel?

Ami negatív,hogy ketten se tudunk 3 felé szakadni (ha pl elmegyünk egy kaland parkba akkor ahány gyerek annyi irányba menne mert más érdekli őket).

Három gyerekkel nehezebb mint kettővel,így a kapcsolatunk még szorosabb :) Nekünk nincs segítségünk a távolság miatt, így 1 gyerekkel is ugyan annyi volt az együtt töltött időnk mint a 3 gyerekkel. A legkisebb 2,5 éves, bölcsis, így 8 év után már eltudunk menni kettesbe egy ebédre. Viszont azt észre vettük,hogy amikor a nagyobb 2 hétig a mamánál nyaral akkor sokkal nehezebb a 2 kisebbel mint amúgy amikor mind a 3 itthon van :)

Nem vagyok érintett, de sokat látok ilyet, apartmant üzemeltetek. Amit látok: üvöltözés, miért így álltál be, miért hagytad a hordozót bent, miért engedted el a kezét, miért engedted villával enni a levest, stb. Kiordítozzák magukat, aztán mintha mi sem történt volna, újra béke. A nagycsaládok 90%-a így viselkedik nálunk.

Öröm nézni.:) De azért nem bírnám.

Igazából a legnagyobb változás az volt 2-ről a háromra, hogy amíg ketteskét altattam, egyeske elvolt egy könyvvel, de amíg hármaskát altattam (volna) egyeske meg ketteske fejhangon visítva összeveszett azon a könyvön. :D

4 és fél év alatt érkeztek hárman. A férjemmel jól megvagyunk, amit veszekszünk, az a gyerekeink számától független. Időnk is akadna egymásra, ha éppen nem punnyadjuk el az estéket a számítógép meg a tévé előtt.

Szóval ha szeretnétek, vágjatok bele.

ez tényleg gyerektől is függ - meg attól is, hogy ti mit éreztek - teljes így az életetek, vagy hiányzik még vki?

Nekünk a nagyobbak között 4 és fél év van, másfél volt a kisebbik, mikor születtek az ikrek. Persze, ikrekkel még nehezebb, az első évben csak túlélni akartam, anélkül, hogy a nagyobbak bármit is éreznének abból, hogy én kettészakadok.Vagy hárommá. A második évben költözködtünk is (jó messzire), akkor kezdődött a suli a nagyobbnak, szóval minden összejött, de egyre egyszerűbb lett. A kicsik bölcsibe mentek, én itthonról dolgozom, az iskolás tele van különórákkal, meg logopédus, sport és hasonlók, a második nagyon igényli, hogy sok időt töltsünk kettesben, ezt mindig szem előtt tartom, a 'harmadik' egy angyal - tökéletes minden szempontból, egyszerűen fantasztikus vele, a 'négyes' meg katasztrófa, reggel felébred, és egész nap zsörtög, problémázik, hisztizik,semmi nem jó neki. Közben meg röhög, mert szerinte ez vicces - szerintem meg nem. De aztán elcsendesedünk, hozzámbújik, mondja, hogy szeret és el is felejtem a sok bosszúságot miatta. Sok a meló, de néggyel könnyebb, mint kettővel volt. Ha vki összeveszik, bőven akad más, akivel játszhat, a nagyobbak imádják a kicsiket, szívesen irányítgatják őket, alakítják a játékokat, sokmindent tőlük tanultak meg, nem tőlem. És soha egy percre sem bántam meg egyiket sem. A párommal most lettünk igazán egy pár, sokkal közelebb állunk egymáshoz, mindketten érezzük, hogy ezt egyedül egy ember nagyon nehezen bírná végigcsinálni. A munkánkban is sokat segítünk egymásnak - a ház cakkpakk rám marad, de a gyerekek körül rengeteget segít. Mióta a kicsik bölcsisek, sok időnk is van egymásra, és élvezzük időként a csendet.