Szerintetek melyik jobb? Kiemelkedően jól élni, vagy kicsit rosszabbul, de a gyerekkel közös 'életet' élni?

Attól, hogy valaki jogász/ügyvéd még csökkentheti a munkaidejét és még mindig nagyon jól fog keresni. Alapvetően ők is 40 órás munkarendben dolgoznak, így nem értem miért kevés idővel jár a jobb munkahely?

A férjem gépészmérnök, úgy tervezzük hogy 35 órára csökkenti a munkaidejét én pedig 3,5 napot dolgoznék egy héten mikor visszamegyek. Így bőven marad időnk is és pénzünk is lesz "kiemelkedően jól élni" egy átlagos családhoz képest.

Kirándulni szerintem a legtöbb család hétvégén szokott, ebben nem akadályoz meg senkit egy jogász szakma sem.

A "pont van a megélhetésre pénz" kategóriával az a baj, hogy ott sincs sokszor idő a gyermekre (2-3 műszak, fáradtság, ingázás, stb.); ráadásul pénz nincs az egészséges étkezésre, kicsit különlegesebb programokra (akár állatkert vagy hasonlók), tehát nem lesz semmilyen élménye a gyermeknek, és úgy fog felnőni, hogy érzi, hogy kevesebbet kap a kortársainál. Ráadásul kb. általános iskolás kortól kezdve mások céltáblái az olyan gyerekek, akiket használt ruhákba öltöztetnek, sosincs pénzük osztálykirándulásra menni, minden nap párizsis zsemlét visznek iskolába, sosem mennek nyaralni és így tovább.

Arról nem is beszélve, hogy mi lesz, ha felnő? Hogyan fog továbbtanulni, elindulni az életben? Vagy őis beáll gyári munkásnak?

Hát köszönöm szépen, inkább dolgoznék heti +10 órát és hétvégén minden lehető időmet a gyerekemmel tölteném (mert ugye a sok munka ezt nem zárja ki), de a nyomornak és az ebből következő alultápláltságnak, betegségeknek, megaláztatásnak, iskolázatlanságnak nem tenném ki.

Szerintem meg nem pénz kérdése, aki szeretne időt szakítani a gyerekére az megteszi. Aki meg nem az hivatkozhat a sok munkára akar mire és lepasszolja.

Látok ilyet több rétegből csak máshogy Gizike a mamához adja gazdag Joli meg szitternek+ külön órákra.

Aki tényleg szereti az megtalálja a módját az együtt töltött időnek. Mi jól élünk szerencsére,minőségi életet tudunk élni utazunk együtt a gyerekkel, de nem járok milliós táskákat nem is tehetném meg. Időnk van rá a gyerek korosztályos dolgait kiélvezzük. Viszonylag sokat dolgozunk, napi 8 órát, hétvégén csak a ferjem.

A mi helyzetünk kicsit hasonlít ehhez.

3 gyermekünk van, férjem viszonylag jó állásban, jó beosztásban, magas fizetéssel. Jut mindenre tényleg, de ahol 3 gyerek van, ott mindig sok a kiadás, tehát ha több lenne az is elmenne simán. De én ennek ellenére nem mentem vissza dolgozni, és még jópár évig nem is fogok. 2 ovisom van és egy 2. osztályosom.

Én kb. 150-200 e ret tudnék keresni, de akkor minden nap olyan 5-6 körül érnék haza, nagyszülők messze laknak így csak bébiszitterrel tudnánk megoldani a délutánokat. Nekem fontosabb, hogy a gyerekeimmel legyek már kora délutántól, a házimunkát stb. délelőtt elvégzem, így ha levonjuk a bébiszitteret, havi szinten 100-150 e rel járnánk jobban, de ennek ellenére nem dolgozom. Részmunkaidővel még kiegyeznék, az lenne a tökéletes, den egyenlőre nem találtam semmi megfelelőt.

Milliók egyetemre?!

Férjemnek építőmérnök msc diplomája van. Ösztöndíjjal vitte végig,amit kapott,elég volt a kollégiumra,a képzés meg ingyen volt,mert tanult. Másoddiolomáját jövőhét hétfőn megy védeni,cég fizette,de mi is ki tudtuk volna. Egy félév 200 ezer,összesen egy év volt neki,ez szakmérnöki. A benzin volt pénz,mert nem itt oktatták,ahol lakunk.

Testvére is két diplomás,végig ösztöndíjjal.

Szülők óvónő és karbantartó.

Két végletet írtál le. A másodikat rögtön cáfolom is. A nagy lányom apja gyárban dolgozik. Keres kb 140-et,de 12 órában van. A gyerekét legjobb esetben havonta viszi el két napra,de inkább másfél havonta. Volt példa rá,hogy 3,5hónap telt el,mire eszébe jutott,hogy gyereke van.

Én a mi helyzetünket ideálisnak tartom kb.

Párom keres 260+ 99 adó,mert a második közöset várjuk,házasság miatt a nagyra is kapja. Emellé most gyedet is kap még 133ezret. Meg a cafetériák 20 ezer,meg benzin is kb ennyi. Én ugye itthon vagyok,mert pici a második még,egy év különnséggel jön a harmadik. Utána,mivel itt alig van jó munka,én 63ezres közfog fizuval számolok a magam részéről. Férjem fizuja nő évről évre. Jövőre veszünk házat,hitelre persze. Tudunk nyaralni is. És a munkahelyéről is bármikor eljöhet,ha bármi van. Ő 7:30-16:20 dolgozik,ami nála 7:10-15:50-t jelent. Mivel előbb bemegy,el is jön.

16: annyi ösztöndíjat, hogy a kollégiumot is fedezze a legjobb átlagúak felső 5%-a kap. Nagyon jó teljesítmény a férjed részéről, kiemelkedő, csak az a baj az elméleteddel, hogy az is lehet jó szakember, aki nem kitűnővel, hanem esetleg csak négyes átlaggal végez - és ők a legtöbb egyetemen SEMMILYEN ösztöndíjat nem kapnak.

Ha nincs ösztöndíj, egy minimálbéres szülő hogyan fizeti a kollégiumot vagy az ingázást, az ételt, a tanszereket, az esetleges különórákat a gyermeke számára?

Vagy dolgozzon a gyerek tanulás mellett és legyen 5-6 év a bachelor elvégzése?

Kicsit abszurd ez az elmélet, hogy az egyetem nem kerül pénzbe. Persze, van ösztöndíj, de az esetek nagyrészében lósz*rra sem elég.

Nem volt a férjem 5-ös átlagú az egyetemen. Simán mivel nehéz a BME,így ott már rosszabb átlagra is adnak pénzt. 5,5 év alatt végzett. Szerette,akarta és teljesített. Az öcsém most megy gimibe,ő is kitűnő,mert ösztöndíjjal tud menni egyetemre csak,mert a szüleim 400 ezres fizetéséből se telik osztrák iskola fizetésére,ahová menni fog a tesóm. És rengeteg szülőnek nem telik rá,és ezek a gyerekek mind elmennek dolgozni,hogy diplomájuk lehessen. Az,hogy valakinek keveset keresnek a szülei,nem jelenti,hogy ugyanott kell ragadnia neki is. Rengeteg ismerősöm van,aki diplomás lett és átlag szülei vannak. Egynek se tudták volna fizetni azfogunk egyetemet. Mindnek max annyit tudtak,hogy állták az utat haza pénteken,vissza vasárnap,meg adtak heti 10 ezret kajára,plusz csomagoltak pár napi fött ételt. Mégis emberek lettek.

Arról én nem írtam semmit milyen átlagú tanuló milyen szakember lesz.

Mi soha nem fogadtuk el, azt a férjemmel, hogy amibe születtünk, abban is kell leélni az életünket...

A férjem, a szó nemes értelmében, egyszerű paraszt család gyermeke. A szülei szétdolgozták magukat a földeken. 40 és 44 éves korukra már rokkantnyugdíjasok lettek. Le sem írom mennyit kapnak...., meg elszomorító.

A férjem mérnökinformatikán végzett, 21 évesen bekerült egy multihoz, azóta a 2. munkahelyén van, 32 évesen középvezető és nagyon korrekt fizetése van és magasabbra szeretne jutni.

A magam részéről, anyukám egyedül nevelte fel a testvéremmel, normális életünk volt. Nem volt nagy tivornya, mert anyukám egy áltsuli konyháján dolgozott, de jó életünk volt. A bátyám és én is diplomát szereztünk. Közgazdász lettem, közigazgatásban dolgozom, nettó 200e körül keresek, ami lehetne egy kicsit több is...., de nem halok bele a munkába, anyaként ez szempont. A férjem fizetésével együtt, szép életünk van, nem aggódunk az anyagiakon.