Szociálisan nagyon gyenge lesz a lányom?

Sajnos nem túl jók a szocializációs körülményeink, s látom, hogy hiába barátkozna a gyermekem, aki 8 éves kislány, de sajnos nincs rá lehetősége, plusza család is annyira furán alakult, hogy nem is tudom mi lesz majd vele később felnőtt korában.

Szóval: Egyke és az is marad, csak én és a párom neveljük. Nekem már nincs anyukám és a páromnak sem, ergo nagyszülei sincsenek, testvére sem, de az hagyján, de olyan lakótelepen lakunk (pedig lakótelep), ahol alig vannak ilyen korú gyerekek, csak babásak vannak már jórészt, meg nyugdijas emberek. Szóval nincs hová hazamennünk hétvégén, mamához, stb, nincs kinek mit elmesélni, nincs gyerek más, akivel játszhatna. A hétvégén is hármasban mentünk a Balcsira, ami ugye szép és jó dolog, de a vizben, miután én már megfagytam, egyedül kellett játszania. Rossz volt nézni, sajnáltam. Én nem tudok már sokáig a társa, a barátja lenni. De szerezni sem nekem kell már neki barátokat. A suliban próbáltuk, ott anyukának nem voltam szimpi talán, nem jöttek, akivel meg szimpik voltunk, ott a gyerekek nem kedvelték különösebben egymást, nem igazán alakult ki ez a nagy barátkozás. Sajnos mivel nincs családunk, elég beszűkólt az életünk , itt nincsenek nagy családi találkozások, közös ebédek, itt nincs nagymama, nagynénik, stb. S mire felnőtt lesz, talán még jobban be is zárkózik majd, hisz nincs családja, testvbére és nem is tanult meg barátkozni. Nekem ezt már nagyon fáj néznem. Sajnos a párom meg nem akar gyereket, én meg már 40 vagyok. Kész. Az élet bezárult előttünk. Mit tegyek a lányom érdekében?