Gyenge gyomrom, idegzetem van, milyen anya lennék?

Szerintem a fóbiás szintű félelemmel keress fel erre szakosodott pszichiátert, nagyon jó kognitív terápiák vannak erre.

Nem az a gond, hgoy nem bírod gyomorral a gusztustalanabb dolgokat, inkább az, hogy a leírásod alapján ez fóbiás szint és akadályozhat a gyerek ellátásában.

egy dolgot mondok: a muszáj nagy úr!

Azaz hidd el a gyerek miatt össze fogod szedni magad mert nem lesz más választásod

Mintha engem írtál volna le. Engem már a szülés is aggaszt emiatt.

Tegnap keresztlányomat pelenkázták előttem, hát nem sokon múlt, hogy hányjak.

Én attól is rosszul vagyok ha nyálas vagy valami trutyis lesz a kezem vagy az arcom. Olyankor elkezdek pánikolni, ameddig le nem tudom törölni. (Kb. mint Monk, ha valaki ismeri)...

Én nem erőltetem a gyerek témát magamnak, bár a párom igen. Pszichológust jó ötletnek tartom.

Rosszul vagyok a szagoktól gyerekkorom óta (nem járok henteshez sem), ennek ellenére a császáromat simán kibírtam. A gyerek kakiját simán takarítom gyógyszertári maszkban (ami csak placebo, lássuk be). Amikor felböfögi a tápszert a gyerek, akkor nem tetszik annak sem az illata (kinek tetszene?), de nem hányom el magam tőle, hozzászokik az ember.

Amikor vérzett egyszer a keze, úgy kiborultam, annyira sajnáltam őt, hogy eszembe se jutott, hogy ja tényleg, hát ettől rosszul szoktam lenni. Ő még nem volt beteg, nem tudom, a hányásra hogy reagálok majd, szerintem ugyanígy, problémacentrikusan. Szerintem terhesség alatt az embernek ezek a határok eltolódnak (naponta hánytam, glicerines kúppal vécéztem, stb. stb.)