Más kisgyerekes anyának is ennyire telik az idő?

Nehéz, de mint szülő, azt kell észben tartani, hogy ez természetes. Fejlődnek. A másodikos kislányomat szeretem bekisérni a tanterembe, egészen a székéig, s akkor otthagyni, amikor már "biztonságban tudom" (gép van a lábán, ezért jobban féltem őt, mint egyébként. Mind a két lába beteg, felválltva kell hordania a gépet, első alkalommal beesett a tanterem ajtaján- ekkor az apja kísérte) , de rá kellett jönnöm, hogy így sem olyan esetlen, mint amilyennek tűnik. Sőt, már ő is kéri, hogy az ajtó előtt adjam át a táskáját és forduljak sarkon. Szerencsére még a búcsú puszi nem ciki neki :)

A legkisebb gyerek 4 éves, még nagyon "babás" ,szeretném sokat babusgatni, de ezzel nem lesz önálló. Így is egy kis hisztigép :)

A gyerekeimet nézve sokszor lesz nosztalgikus hangulatom, el sem hiszem, hogy lassan felvilágosítást igényel a nagyom, hisz nem rég még itt tipegett az apró lábacskáival és pisilte tele a szobát.... gyorsan nőnek, és nekünk hagynunk kell, hogy fejlődjenek.