Férfi létemre csak szerintem nem jó dolog, hogy sok anya már az előtt is dolgozik, hogy a gyereke elérné az általános iskolás kort?
Onnantól, hogy a gyerek már jár iskolába, szerintem is jó, ha elkezd dolgozni a nő is, de előtte szerintem nem kellene. Ha az előtt is dolgozik a nő, hogy a gyerek iskolába járna, akkor az anya amint lehet, bedugja a gyerekét egy óvodába, sőt, rosszabb esetben akár az előtt már bölcsődébe is, aztán amikor mindkét szülő hazajön fáradtan, már csak tehernek érzik a gyereket, és próbálják minél hamarabb lefektetni (megszabadulni tőle), hogy egy kicsit pihenhessenek a munka után. Miután ezt a cikket elolvasva rájöttem, hogy mennyiféleképpen csinálhat a gyerek saját szülője lelki sérültet a gyerekéből, azt gondoltam, hogy ha lesz valamikor gyerekem, nincs az az Isten, hogy bölcsődébe vagy óvodába vigyem, iskola előtt nem menne semmilyen közintézménybe (ettől függetlenül hívnék gyerekeket, hogy barátkozzon velük), mert ha miattam (egy rossz döntésem miatt) lelki sérült lenne a gyerekemből, azt soha sem bocsátanám meg magamnak (nem mellesleg ezt elolvasva azon is elgondolkodtam, hogy akarok-e én egyáltalán valaha is gyereket vállalni (az előbb említett ok miatt), és már nem nagyon hiszem, hogy valaha is készen állnék rá, hogy jól felneveljek egy gyereket): [link] Rengeteg szülő meg csak úgy más emberekre bízza a gyerekét ebben a kritikus korszakban, akiket alig ismer.
A másik meg, hogy a szülők egyre korábban vesznek okostelefont, tabletet a gyereküknek (már óvodásoknál is egyre többször látni ezeket), hogy addig se kelljen velük foglalkozni miután hazavitték őket az óvodából. Így viszont nem is a szülők, hanem az óvoda, az internet és az onnan áradó szenny neveli a gyerekeket (mert ugye kevés gyerek fog például tudományos témákról olvasni az interneten), ami mondanom sem kell rengeteg problémához vezet, például azokhoz, amikről ez a videó is szól: https://www.youtube.com/watch?v=0Y45tFSG_Pc A mostani (de)generációt is legfőképp ezeknek a dolgoknak tulajdonítom, így 19 éves fejjel. Hogy egy számomra szimpatikus csoporttól idézzek: "A mai gyerekek sok szeretetet kapnak. Annál kevesebb nevelést."
Tök jó gondolat meg minden. De ez ma Mo.-on nehezen kivitelezhető, mármint egy fizuból 4 embert eltartani, közben rezsit, lakáshitelt, kaját, gyerekcuccokat, pelenkát fizetni. A két gyerekemnek most vettem 3 pár cipőt, szandált a nyárra, 28.000 ft csak úgy husss el is szállt.
A legtöbb nő szerintem szivesen maradna otthon mondjuk a kisebb gyermek 3 éves koráig,de szerintem sokan féltik a jövőjüket, nem akarnak olyan sokáig "kiszolgáltatva" élni, mint ahogy te elképzeled. Az igazi megoldást valóban a több részmunkaidős állás lehetne, meg ha nem lenne lassan 70 év a nyugdíjkorhatár, hogy a nagyszülők is fiatalosabban tudjanak unokázni, ne a melóból egyből a sìrba kerüljenek.
Sok sikert, találj egy ilyen nőt akinek megfelelnek az elképzeléseid.
3 kisgyermekes nő létemre én látok rációt abban amit a kérdező pedzeget, csak finomított, árnyaltabb verzióban.
Mondjuk, ha lehetne kívánni, én úgy tartanám ezt elfogadhatónak, hogy az anyák a gyermek iskolás koráig csak részmunkaidőben dolgozzanak, 4 vagy 6 órában. Vagyis nemcsak az iskola kezdéséig, hanem mondjuk míg a gyerek alsó tagozatos. Tehát kb. 10 éves koráig. Addig azért bőven kell még vele otthon foglalkozni, nembeszélve az egyéb teendőkről.
Én ebben látnám a megoldást, mert így anya is vissztérhet a munka világába, ha akar, mellette eltudja látni a házimunkát és a gyerekkel is tud foglalkozni, esetleg még magára is tud szakítani időt.
Továbbá jó lenne, ha nem mutogatnak azokra az anyákra akik nem dolgoznak, hanem "CSAK" összetartják a családot.
De ehhez az kell, hogy apa eleget keressen, eltudja tartani a családot, plusz legyen vésztartalék, ha apával bármi történik legyen mihez nyúlni.
Tehát kérdező, tanulj sokat, keress sokat és találj egy olyan nőt, akivel passzolnak egymáshoz az elképzeléseitek.
gondolom maradna otthon sok nő, csak anyagilag nem teheti meg. és van aki nem akar 8 évet otthon ülni, és kész. nem lesz lelki sérült, más országokban nem leehet három évig otthon lenni, mégse sorozatgyilkos az összes ember.
amúgy óvoda kötelező.
Nekem tetszene az elképzelés, persze úgy, hogy ebben a férjem maximálisan támogat. Ideális esetben iskoláskortól is csak 4 órás részmunkaidőben dolgoznék. Nekem csak egy gyerekem van, de gyakorlatilag nem marad érdemi idő arra, hogy hétköznap, amikor hazaérünk, játszani tudjak vele. Vagy akkor nincs bolt, nincs vacsora, nincs rend, nincs semmi.
Ha most nem kellene dolgoznom, minőségi időt tudnánk együtt tölteni délutánonként, illetve ebéd után már elhozhatnám az oviból. Nem beszélve arról, hogy nem kéne mindig azon rettegni, hogy kirúgnak, mert megint beteg a gyerek és nekem nincs kire bíznom. Meg nem is akarok egy lázas, elesett, nyűgös kisgyereket más gondozására bízni.
A szocializáció nem merül ki abban hogy te majd áthívsz gyerekeket játszani. Mondjuk nem is értem hogy gondoltad ezt az egészet, mint valami bérpajtások akik ebben meg ebben az időben jönnek és szigorúan ekkor meg ekkor távoznak vagy hogy? Nem te rendelkezel más emberek életével, meg gyerekével.
Létezik egy foglalkozás a neve óvodapedagógus, diplomához kötött szakma. Vajon miért? Mert amit egy óvónő "csinál" a gyerkőcökkel egy random anyuka-apuka nem tudja pont ugyanúgy hozni. Főleg nagycsoportban mikor már iskolára készítik fel őket. Nagyban tévedsz ha szerinted egy óvónőnek annyiban merül ki a dolga hogy nap x órában ásítozik a gyerek felett, és végeredményben ha te áthívsz pár gyereket magadhoz az pont ugyan olyan. Látszik fogalmad sincs még semmiről a gyerekekről meg pláne.
Kedves Kérdező!
Sajnos sokan kénytelenek munkába állni, mielőtt a gyerek ovis lenne. Sajnos a fizetések a béka hátsója alatt vannak, de az ára mindennek megvan.
Az a tapasztalatom, hogy a gyerekeknek az a legjobb, ha az anyuka otthon van. Látok családokat, ahol mind a két szülő dolgozik, és kimerültek.
Én, mint anyuka, azt tapasztaltam, hogy szörnyen monoton ez a "csakazanyaság" ,és mint "otthonülő" borzasztóan érzem magam, mert eltartott vagyok. (Remélem, hogy választ kaptál a kérdésedre)
Ami a pszichológia részét illeti: a szakemberek mindig, mindent jobban tudnak.
Vizsgálnak egy csoportot, de nem a Föld összes családját....
A gyerekeknek kötelező 3 éves kortól oviba járni. Ha a gyermek érett rá, akkor ezzel semmi probléma. Viszont az oviban különböző nevelésű gyerekekkel találkoznak a kicsik, akikből lesz verekedős, hisztis, kiabálós, török-zúzok típus is.Ez pedig hatással (méghozzá rossz hatással) van a "normál" gyerekekre, ha kvázi terrorizálja a kistárs, na attól lehet lelki baja! Az óvónők és tanárok is belefáradtak abba, hogy a tanításon kívül nevelniük is kell a jelenlegi generációt. Mindig is voltak "problémás" gyerekek, de pl. 20 éve nem volt ennyi. Most viszont az is közre játszik, hogy a fölös energiát, amit a sok cukros "élelmiszer" eredményez, valahol le kell vezetniük, ez pedig nagyban befolyásolja, hogy valaki mennyire tűnik "jól neveltnek".
A Számodra szimpatikus csoportból idézettre: honnan tudhatja azt bárki is, hogy ki mennyire neveli a gyerekét és ki nem? Láttam már neveletlen gyereket "otthonülő" szülővel, és jól neveltet dolgozó anyukával. (amikor az "otthonülő" anyuka gyereke az oviban lehü..ézte az anyját, a dolgozó anyuka gyereke pedig megköszönte az ebédet, ha nem kért valamit is "Köszönöm, de nem kérek" - az ominózus kislányra vigyáztam párszor) De fordítva is igaz (dolgozó szülők gyereke egy tepedelem, az "otthonülő" anyuka pedig szépen neveli a gyerekeket.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!